Hali :)

Sziasztok ! Sajnálom , de nem frissel jövök :( Igen , tudom , hogy már lassan két hónapja nincs friss , de ennek meg van a maga oka . Az egyik nyomós ok az az iskola -.-" A második pedig .. háát igen . Mostanában minden össze jött ( na persze jó értelemben) és nagyon kevés időm van. Gépközelbe nagyon ritkán jutok , és amikor ide is tudok ülni , akkor is maximum egy órára , kettőre , így soha nem tudom befejezni a történetet. Nem azt mondom , hogy nem lesz friss , mert lesz :) Úgy terveztem , hogy maximum vasárnapra fel rakom , mert már az első fele meg van , csak befejeznem kell. Nem ígérek semmit , de ha tudom , ígérem , hogy minél hamarabb fel rakom. Remélem nem pártoltatok el tőlem , és továbbra is olvasni fogtok , s remélhetőleg komikat is kapok.

Nagyon sajnálom :(

Puszillak titeket . Trixy :)

Negyedik Díjam =)

Mikulásra ..

Nagyon szépen köszönöm a negyedik Díjamat Emm-nek :)

Mikulásra kaptam :P

Akiknek tovább szeretném küldeni :

Szisz^^: http://ismetelt-szerelem.blogspot.com/

Mosi : http://mosialomvilaga.blogspot.com/

Vivieeen : http://ragyogovagyak.blogspot.com/

Kácsa : http://kicsibella-nagybella.blogspot.com/

Nica : http://alecandstella.blogspot.com/

Azt hiszem , ennyi :D Még egyszer nagyon köszönöm a Díjat Emm-nek :)

Még egy díj :D

Megkapta a blog a harmadik díjat ! :) Nagyon-nagyon szépen köszönöm Nica (L)

Akiknek küldöm :

Szisz^^ : Ismételt Szerelem

Mosi : Mosi álomvilága

Vivi : Cullen család élete

Még egyszer nagyon köszönöm a Díj-at Nica :) (L)

10.fejezet

/Bella szemszöge/

A napom halál unalomban telt. Mondhatni, eseménytelen volt, ha leszámítjuk, hogy az új srác matekon mellettem ült, megszólítottam, de vissza már nem is köszönt, mintha nem is hallotta volna, hogy köszöntem. Elég fura, bár igen helyes. Haja barna és a fekete között játszadozik, szemei mélykékek, amik kiemelik azt a csinos kis pofikáját. Olyan jól néz ki, hogy matekon majdnem folyékony halmazállapotot vettem fel, mikor rám pillantott. Én is épp Őt néztem, de csak egy pillanatra találkozott a tekintetünk, mert gyorsan elkapta fejét, s úgy tett, mint aki nagyon figyel a tanár magyarázatára. Én is próbáltam hasonló képen tenni, de elég nehéz volt. Mostanában körbe vagyok véve helyes, titokzatos férfi. Először ott volt Jacob , aztán jött Edward, és most pedig Ő. Jut eszembe, még a nevét sem tudom. A tanár nem mondta neki, hogy mutatkozzon be, és Ő se nagyon törte magát. Ábrándozásomból felébredve észre vettem, hogy már a menzán ücsörgök a szokásos helyünkön. Senki nem szólt senkihez, mindenki csendbe burkolózva hallgatott, és turkálta az előtte lévő emberi kaját. Körbe pillantottam az ebédlőbe. Jessica , Angela és a többiek egy asztalnál ültek , szokás szerint . Valamin nagyon veszekedhettek, még idáig is ellehetett hallani, ahogy Jess ossza az észt szegény Angelának. Nem is tudom, hogy bírja elviselni. Folyton csak jár a szája, az embert nem is hagyja megszólalni, már nem mintha én annyit akarnék vele beszélni, de még is csak idegesítő, hogy folyton magyaráz.

Tekintetem tovább siklott az ebédlőn. Már majdnem az egészet bebarangoltam a szememmel, mikor megpillantottam az új srácot. Egyedül ült, enni nem evett, Ő is csak turkálta a kaját, s néha-néha szeme sarkából az asztalunk felé pillantott, hogy mi ne lássuk. Jaj, olyan cuki ez a férfi. – sóhajtottam egyet. Mikor visszafordultam, öt arany barna szempárral találkoztam, s mindenki kíváncsian fürkészett, hogy vajon mi csalta ki belőlem ezt a sóhajt.

A fenébe is!

- Na mi az Belluska ? Ki iránt vágyakozol ennyire? – kérdezte Emmett, közben szemével megpróbálta megkeresni az illetőt. Fejét kíváncsian nyújtóztatta, hogy meg lássa, ki váltotta ki belőlem ezt a sóhajt.

Oké, gyerünk. Menni fog, csak találj ki valami jó nagy hülyeséget. – bíztattam magam gondolatban, közben a számat rágcsáltam. Edward is nagyon kíváncsi volt, bár Ő nem olyan feltűnően kereste az illetőt.

- Senki iránt. Csupán várom, hogy haza érjek. – füllentettem gyorsan, bár még számomra sem hangzott elég hihetően.

- Meg is van! – rikkantott fel Emmet hirtelen. Majdnem fél métert ugrottam ültömben, annyira megijedtem.

- Szóval bejön neked az új srác? – fordult felém huncut vigyorral. Szívesen letöröltem volna a képéről, bár csak nekem fájt volna, neki kétlem.

- Ugyan már, dehogy is! Nekem ott van Jacob .

- Akkor mi volt az előbb az a nagy sóhaj?

- Biztos csak képzelődtél.

- Bella, hahó. Vámpírok vagyunk. Nem szoktunk képzelődni. – suttogta halkabban, hogy más kíváncsi fül meg ne hallja.

- Még a nevét se tudom. Emmett, ne gyerekeskedj! – próbáltam menteni a menthetőt, ám Edward volt olyan kedves, hogy megszólalt, így Emmett csak elégedetten vigyorgott.

- Tom a neve. – szólalt meg Edward hirtelen. Igen, mint mondtam, Emmett elégedetten elvigyorodott, és hátra dőlt a székben.

- Emmett, kezdesz az idegeimre menni. – pufogtam morcosan. A villámmal a kajámat kezdtem turkálni. Valami gusztustalan volt.

- Tudod Bella, téged nem lehet kiismerni. Eddy cica is tetszik, egy kutyussal jársz, és most egy emberkén is megakadt a szemed. Most, akkor hogy is van ez?

- Hát úgy, hogy ha nem fogod be, ráhúzom a fejedre a széket, amin ülök. – morogtam az orrom alatt, mire mindenki kuncogni kezdett.

- Hát csajszi, te aztán hamar felkapod a vizet. – nyugtázta mikor felkelt. Már kezdtem azt hinni, hogy arra vár, beváltsam az ígéretemet, mikor Rose-t magával húzva elindultak vissza a suliba.

- Ezek meg hova mennek?

- Lesz még egy órájuk. – csiripelte a kis jósnőnk.

- Akkor szerintem én haza is megyek. – álltam fel, s gondolatban kijavítottam saját magam. La Push-ba megyek.

- Este átjössz? – kérdezte Edward és Alice reménykedve.

- Majd meglátom, hogy végzek-e a házival. – fintorodtam el. A tálcámat megragadtam, a táskámat pedig a vállamra kaptam.

- Hát akkor, sziasztok. – sétáltam el. A tálcát gyorsan leadtam az összeturkált kajával. Mikor kiléptem, láttam, hogy az eső szokásához hívően zuhog.

- Remek. – füstölögtem, miközben a kapucnit ügyetlenül a fejemre húztam. A hajam ki volt vasalva, és ha vízéri, visszagöndörödik, és lehetetlenül gubancos lesz. Egy év is kevés lenne arra, hogy kifésüljem gesztenyebarna fürtjeimet, amik a derekamat súrolják.

A cipőm nedvesen cuppogott a nedves járdán. Nem igazán figyeltem, hogy merre megyek, inkább a lábam elé figyeltem, nehogy hanyatt essek. Ekkor neki ütköztem valakinek. Meginogtam, kezemmel azonnal heves kapálózásba kezdtem, s megragadtam az első kezembe akadó tárgyat. Zuhanni kezdtem a föld felé, de valaki utánam kapott. Az érintés nem hideg volt, mint amire számítottam. A karomnál fogva rántott vissza az egyensúlyomba. Fellélegeztem, hogy nem estem hanyatt. Most komolyan, mi van velem, hogy én mindig mindenkibe bele ütközök, és mindig majdnem elesek?

- Én annyira sajnálom. Csak nem láttam, hogy.. – mentegetőztem, de mikor felnéztem a megmentőm arcába, a szó megakadt. Az új srác tornyosult előttem, teljes valójában. Barnás feketés hajából csöpögött a víz, kék szemei csak úgy csillogtak.

- Semmi baj, az én hibám. Tom vagyok. – mutatkozott be mosolyogva. Kezét kinyújtotta felém.

- Én pedig Bella. – fogadtam el a kezet. Az érintése olyan kellemes volt.

- Igen, azt hiszem, tudom ki vagy. Volt már közös óránk. – engedte el a kezem.

- És még is honnan? Leszámítva, hogy volt közös óránk.

- Ahogy elnéztem, a matek tanárnak nem vagy épen a szíve csücske. – nevetett fel vidáman.

Vágtam egy grimaszt.

- Igen, mondhatjuk, hogy ez az érzés kölcsönös.

- Jut eszembe, én sajnálom, hogy olyan gorombának tűntem, csak hát.. – kezdett mentegetőzésbe.

- Ugyan, felejtsük el. Ez volt az első napod. – legyintettem nagyvonalúan, közben a kapucnimat kissé hátrébb toltam a fejemen, hogy lássam az arcát. Igazán helyes volt.

- Nem szoktam ilyen bunkó lenni, főleg nem ilyen szép lányokkal. – mért végig alaposan kocsonyás szemekkel. Elpirultam, s fejemet elfordítottam.

- Hát, nekem mennem kéne, és gondolom te sem szeretnél itt az esőben álldogálni.

- Igen, én is megyek. Majd még úgy is találkozunk, ha máshol nem, a matek teremben. – fordultam vissza, és vakítóan rámosolyogtam.

- Akkor, szia. És még egyszer bocsi mindenért. – indult az épület felé. Legyintettem egyet, és tovább battyogtam a kocsim felé, bár inkább futólépésnek nevezném. Igaz, már így is csurom víz vagyok, most az a pár csepp..

Hmm, Tom igazán kedves srác, és még szemre való is, tekintve, hogy ember. Egészen idáig azt hittem, hogy bennem valami genetikailag kódolva van, hogy csak a természet feletti lények tetszenek, de most boldogan kijelenthetem, hogy Tom egyáltalán nem természet feletti, és még is tetszik. Úr Isten Bella, még hogy tetszik. Térj már észhez. Te Jacobbal jársz, emlékszel? – szidtam magam már a kocsiban ülve. Beindítottam a kocsit, a fűtést pedig feltekertem.

Egész úton próbáltam kibogozni a kusza érzelmeimet. Akár hogy próbáltam, nem ment. Annyit már megállapítottam , hogy Emmetnek nagyon is igaza volt az ebédlőben , bármennyire is tagadom még saját magamnak is a tényt , hogy érzek valamit Edward iránt , holott én Jake-el járok . És akkor még nem beszéltem az új srácról. Fele annyira sem tetszik, mint Edward, vagy Jake , de még is csak szemre való egy fiú . Bár nem hiszem, hogy a barátságunk – ami még nincs is -, működne. Túl nagy szerepem van a vámpírok és várfarkasok között, és Ő erről semmit nem tudhat. Így nekem folyton csak titkolóznom kéne előtte, ami nem megy valami jól, és hamar lebuknék, vagy esetleg félre értené, és azt hinné, hogy nem bízok meg benne.

Jesszus Bella. Van róla fogalmad, hogy most egy nem létező dologról tartasz szentbeszédet saját magadnak? – szidtam magam gondolatban, és ismét felötlött bennem a skizofrén gondolat. Lehet, hogy tényleg skizofrén lennék?

További gondolkodási időm nem maradt, mert megérkeztem bátyám háza elé. Elég hamar ide értem, vagy csak annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem az utat, és az idő múlását.

Leállítottam a motort, a kapucnit ismét felrángattam a fejemre, és nagy nehezen kikászálódtam a kényelmes és meleg kocsiból. Az ajtóig szaladnom kellett, hogy ne ázzak bőrré, ugyan is az eső nagyon rákapcsolt, és úgy esett, mintha dézsából öntenék.

- Szia Bella. – nyitott ajtót Sam , mikor épp kopogni akartam . Mosolyogva megölelt, amit én viszonoztam .

- Szia Sam . Jake ?

- Nincs itt. Járatozik Paul-al , meg Seth-el . – tárta ki előttem az ajtót. Beljebb mentem, vizes kabátomat pedig felakasztottam a fogasra, hogy kissé megszáradjon, mire mennem kell.

- Jonathan ? – kérdeztem a konyhába menet.

- Szerinted? – nevetett fel Sam . A hűtőhöz totyogott, és kihalászott belőle egy üdítőt, majd kitöltötte egy pohárba, és elém, csúsztatta.

- A tv előtt.– nevettem fel én is.

- Hmm, hogy találtad ki?

- Magam sem tudom. Jó vagyok barkóbába. – kortyoltam bele az üdítőmbe. Sam felkuncogott halkan.

- Na és mondd csak, ti hogy vagytok Jake-el ?

- Megvagyunk. Bár, az utóbbi időkben elég keveset találkozunk. – fintorogtam egyet. Ez részben az én hibám. Hisz, mostanában annyira lekötnek Cullen-ék, hogy rájuk már szinte alig marad időm. Rettenetes egy barátnő vagyok. – állapítottam meg magamban.

- Igen, de én nem erre gondoltam. – rázott ki gondolataimból Sam türelmetlen hangja. Először nem értettem, hogy mire akar kilyukadni, de mikor perverz módra elmosolyodott, leesett a tantusz, és éreztem, hogy rák vörös leszek.

- Hát nem is tudom, Sam . Mi még.. izéé . Szóval még nem tartunk ott.- hebegtem zavartan.

- Jaj, tehát akkor még nem? – hervadt le a mosolya. Megráztam a fejem, mire Sam ha lehetséges, még csüggedtebb képet vágott. A helyzet megmentője Jonathan volt , aki nagy puffanással jött be a konyhába .

- Hát ez meg mi volt? – kérdeztem körbe nézve a konyhába, és a hang forrását kerestem.

- Ja, semmi. Csak gondolom leesett a távirányító. – ásított bátyám. A hűtőhöz totyogott, és kiguberált belőle valami kaját.

- Ti férfiak folyton csak esztek. – állapította meg Sam .

- Igen, ezt már én is észre vettem. bólogattam helyeslően. Sam-el egymásra mosolyogtunk.

- Ki kérem magamnak! Farkas vagyok, farkas étvággyal.

- Most komolyan, ma már vagy hatodszorra eszel, és még csak két óra sincs. – csóválta a fejét Sam . Jonathan csak megrándította a vállát, és besétált a nappaliba kezében a kajával. Nagyot sóhajtottam, és felálltam.

- Hát jó , ha nincs itt Jake, akkor megyek . Úgy is sok a tanulni valóm.

- Rendben. De ígérd meg, hogy ezen túl gyakrabban jössz. – mondta Sam szigorúan.

- Jaj, ne ígértess vele ilyeneket. Szerintem így is eleget van itt. – kiabált be bátyám.

- Te csak egyél, és fogd be a szádat. – kiabáltam vissza.

Sam kikísért, utoljára megöleltük egymást, de csak akkor engedett el, miután megígértette velem, hogy gyakrabban járok le. Miután vagy hússzor megígértem neki, végre elengedett, hogy mennyek haza. Egész úton zenét hallgattam, és nem siettem annyira, mint szoktam. Irtó jó kedvem volt, bár még magam sem tudom az okát.

Az idő igen csak borongós volt, az eső még mindig zuhogott, az utakon is kevesebben voltak az átlagosnál. Egyetlen kocsival találkoztam az úton, azt is valami öreg papi vezette. A gondolataim nagyon elkalandoztak, jóformán nem is figyeltem az útra. Sebesen kanyarogtam, olyan volt, mint egy videojátékban. Miközben vezettem, több dologra is rájöttem. Az első az volt, hogy szeretem Jake-et , ez tagadhatatlan , de Edward iránt is érzek valamit . Ezt ma egyszer már megállapítottam magamnak, de akkor jól le is hurrogtam magam, amiért ilyenekre gondolok, hisz Jake nem érdemli meg, hogy becsapjam, és átverjem. Viszont Edward-al soha nem lehetne közös jövőnk. Ő vámpír. Én ember. Míg Ő örökké tizenhét éves és jóképű marad, én egyre csak öregszem, és öregszem. Hogy nézne ki, hogy ötven év múlva együtt elhaladnánk egy utcán, kézen fogva. Azt hinnék, hogy egy elmebeteg öregasszony vagyok, aki ráadásul pedofil, és biztos csak a pénze érdekel.

Ha Jake-el maradok, akkor ez nem következik be. Együtt öregedhetnénk meg, lehetnének gyerekeink, unokáink. Még erre a lehetséges jövőre nézve is volt egy valami, ami beárnyékolta ezt a szép alternatívát. Méghozzá a bevésődés. Jake nem vésődött belém, így bármikor meg teheti azt, és engem pedig faképnél hagyhat. Bármennyire is örülnék a boldogságának, az emberben mindig is ott van egy kis önzőség, akármennyire is próbálja elnyomni magában. Most már saját magamnak sem tagadhatom a tényt, hogy szeretem Edward-ot , és Jake-et is . Viszont nem tudok magamon kiigazodni, ami lég szánalmas és beteges. Jaj, minek kellett neked Edward Cullen így felbolygatni az életem? Miért kell ekkora vonzerődnek lenned? Miért?

Míg ezen gondolkodtam, feltűnt valami . Teljesen kihalt az út. Egy árva lélek sem kószált, La Push felé autóval , de még gyalog sem , vagy biciklivel . Most ijesztő volt az erdő, az út.

A mobilom rezegni kezdett valahol a táskám környékén. Bosszúsan halkítottam le a zenét, s fél kézzel a mobilom után kutattam, fél kézzel tartottam a kormányt, közben az utat lestem , egyszer kétszer az anyósülés felé pillantva . A mobilom elcsendesedett, hogy aztán pár perc múlva ismét hangosan jelezze, hogy valaki keres.

- A francba bele. – szitkozódtam, mikor oda emeltem tekintetem, s végre megtaláltam a mobilomat . Már épp fel akartam venni, mikor megpillantottam valamit, jobban mondva valakit az út közepén. Ijedten dobtam el a mobilomat , s rántottam félre a kormányt . A fékbe tapostam azonnal. Egyre jobban közeledtem az alak felé, míg nem elértem, s akármennyire is próbáltam férre irányítani a kocsit, elütöttem az idegent. Hangosan sikoltottam fel, s idegesen rántottam félre a kocsit ismét, ezúttal sikerrel.

- Úr isten, elütöttem valakit. – kaptam hisztérikus rohamot. Gyors kicsatoltam a biztonsági övemet, és remegő kézzel nyitottam ki az ajtót. Mikor kiszálltam, láttam, amint az ember a földön fekszik, akár csak egy rongybaba. Az eső még mindig zuhogott, de nem törődtem vele. Remegve tettem meg az utat a férfiig, közben azért imádkoztam, hogy még éljen. A férfi a hátán feküdt, szemei csukva. Leguggoltam mellé.

- Uram, jól van? Él még? – hisztiztem, s megérintettem az arcát. Ekkor még a vér is megfagyott bennem, s teljesen elhűlt az arcom. A teste kőkemény, és jéghideg volt. Hirtelen pattantak fel a szemei. Vérvörös szemeit rám emelte. Ijedten álltam fel, s kezdtem lassan hátrálni. Az idegen mosolyogva kelt fel, s lassan közelített felém. Rögtön felismertem, ki is a támadóm. Ugyan az, aki Seattlel-ben megtámadott.

Hirtelen fordultam meg, s szaladtam a kocsim felé, hogy segítséget hívjak, bárkit. A támadóm villámsebesen ment a kocsim elé, így eltorlaszolva az utat. Rögtön a másik irányba kezdtem futni, be az erdőbe. Ha szerencsém van, Jake ék itt járőröznek, s talán megmenekülök. A támadóm hangosan, ördögien felnevetett. Mikor beértem az erdőbe, éreztem, hogy valami gyökérben megbotlottam. Azonnal egy fába kapaszkodtam, de a tenyeremet még így is felhorzsoltam.

- Hova ilyen sietősen? Most nincsenek itt a barátaid, akik megmenthetnek. – mondta behízelgő hangon, mikor előttem termett a semmiből. Ajkán édes mosoly bujkált.

- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem hisztérikusan, közben hátra felé araszoltam. Nem válaszolt a kérdésemre, csak mosolygott. Megfordultam, és ismét futni kezdtem, holott többször is megbotlottam minden féle gyökérben, és ágban, ami a talajt fedte be.

- Úgy sem tudsz elmenekülni. – harsogta kacagva. Nem törődtem vele, tovább rohantam lélek szakadva. Ekkor ismét megbotlottam, ezúttal el is estem, fejemet is bevertem, de nem vérzett, csupán rettentően fájt. Nyöszörögve keltem fel, s indultam tovább. A torkom száraz volt, sikítani se volt már erőm. Ekkor valami keménybe ütköztem. Hirtelen sikkantottam fel. Már épp összerogytam volna, mikor két fehér kar nyúlt ki értem, s szorított magához. Ismét sikolyra nyitottam a számat, s lassan felnéztem az idegenre, akibe bele ütköztem. Két aranybarna szempárba néztem bele.

- Segíts! – mondtam könyörgő hangon, majd a hullámok összecsaptak a fejem fölött, s elnyelt magával az ólomsúlyú víz a mélybe.

/Edward szemszöge/

Nem tudom, hogy említettem-e már, de Alice roppantul bosszantó tud lenni. Nem is tudom, lehet, hogy ez az eredeti képessége, és a jövőbe látást még bonusz ajándékba kapta?! Meglehet, sőt, elég valószínű.

Most is éppen itt toporzékol előttem, és kutyakölyök szemeket ereszt, csak azért, hogy vele mennyek az év egyik legnagyobb vásárlási körútjára, persze csak, mint málhás szamár. Mindig is ezt a szerepet töltöttük be a fiúkkal, akárhányszor elkísértük a lányokat egy kisebb vásárlásra, de ez már mindenen túlmegy. Seattlel-be akarnak menni, csak azért, mert megláttak a divatlapokban néhány csili vili habos babos rózsaszín flitteres ruha költeményt egy pár cipővel. Nevetséges! – horkantam fel.

- Nem megyek sehova veled meg Rose-val. – jelentettem ki határozottan. Egy ügyes mozdulattal kikerültem Alice-t, és levágódtam a kényelmes kanapéra, ahol Emmett terpeszkedett, és épp valami hülye filmen fulladozott hangosan.

- Emm, te meg fulladj meg halkabban, ha kérhetem. – morogtam az orrom alatt. Alice csilingelően felnevetett, Emm meg csúnyán nézett rám. Ekkor valaki elállta a kilátásomat, így már nem a képernyőre meredtem, hanem drága húgocskám drága ruhájának szélét csodálhattam.

- Edward, létszíves. – könyörgött ismét előttem.

- Köszönöm Alice, de még élni szeretnék, ráadásul semmi kedvem menni, vásárolni. – utasítottam vissza kicsit durvábban, mint szerettem volna. Alice arcizma sem rendült, ugyan olyan kutyakölyök szemekkel nézett rám, mint azelőtt.

- Ott van Jazz. Az amilyen papucs, úgy is dalolva megy veled. – segített be Emmett-is, mire hálásan pillantottam rá.

- De Ő vadászni akar menni. – mondta csüggedten.

- Akkor várd meg, és aztán majd elmentek. – próbáltam menteni a menthetőt.

- De egyedül nem bírná el a cuccokat. – biggyesztette le az ajkát.

- Hány tonna ruhát akartok venni? – rémüldözött Emm, miközben elkapcsolt egy baseball meccsre.

- Ahogy a látomásomban láttam, sokat. – vigyorgott teli szájjal.

- Akkor sem megyek. Semmi kedvem az üzleteket járni. Jobb dolgom is van annál. – álltam fel, s már épp indulni akartam fel a szobámba, mikor Emm gondolata utat tört elmémbe.

„Ezt úgy értetted: Nem megyek vásárolni. Nincs kedvem. Sokkal inkább érdekes Belláról ábrándozni.”- üzente Emmett gondolatban. Halk morgás hagyta el a számat. Tudtam, mire megy ki a játék, így pár másodperc múlva már a szobámban voltam, a kedvenc kanapémon ücsörögve. Csak néztem kifelé a zuhogó esőbe.

Már egy jó ideje nem csináltam semmit , mikor hirtelen Alice rontott be az ajtómon , kopogás nélkül . Arca rémült volt, szeme olykor a távolba révedt, majd vissza, és így tovább. Rémült arca semmi jót nem jósolt.

- Edward, ide jön! – mondta enyhén hisztis hangon. Nem értettem, mire is gondol, és a gondolataiból sem tudtam semmi hasznosat kiolvasni, így kénytelen voltam megkérdezni.

- Még is ki?

- Az a vámpír, aki rátámadt Bellára. Láttam. Ide jön. – jajveszékelt, s idegesen kezdte róni a köröket a szobámban.

- Biztos csak hozzánk jön.

- Még is honnan tudná, hogy mi is itt lakunk? – kérdezte kissé durván. Érthető, hisz szereti Bellát, és félti is. Hisz a barátnője. És én is szeretem Bellát, és féltem, de csak is szigorúan barátiak ezek az érzések.

- Én.. nem tudom . Meg kell keresnünk Bellát. – viharzott ki a szobámból, majd mikor visszatért, egy kis ezüstszínű mobilt tartott a kezében. Gyors bepötyögte a számát, s tárcsázta. Feszülten vártam, hogy Bella végre felvegye. A telefon kicsörgött, de felvenni senki nem vette fel.

- Próbáld még egyszer! – utasítottam, mikor láttam, hogy kis híján megőrül. Ismét kicsengett, de nem vette fel. A hatodik hívás után Alice megelégelte, s dühösen dobta ki az ablakon a mobil ketyerét .

- Ez így nem fog menni. – morfondírozott tovább. Kiviharzott az ajtón, ezúttal nem jött vissza. Lementem a nappaliba, ahol Alice épp a többiekkel ismertette a helyzetet. Rose is aggódni kezdett, Emm pedig Rose-ért . Jasper halkan nyöszörgött az egyik fotelben, arca fájdalmas volt. Felvontam az egyik szemöldököm.

„Alice teljesen kikelt magából. Több érzelem van most benne, mint ötünkben összesen. Teljesen be van sózva, ideges, aggódik, dühös, és tehetetlenül érzi magát. Próbáltam lenyugtatni, de már a képességem sem hat rá. „- üzente Jazz gondolatban.

- Alice, nyugodj le! – próbáltam nyugtatgatni. Idegesen hadart össze vissza, és száz meg száz gondolat kavargott a fejében. Próbáltam kizárni elmémből idegesítő gondolkodási menetét, kisebb nagyobb sikerrel. Meg kell, hogy mondjam, én is aggódom Belláért, de ez már túlzás. Azért, mert Forksba jön a vámpír, és Bella nem veszi fel a telefont, nem azt jelenti, hogy a két dolog összefügg.

Alicenek hirtelen újabb látomása volt.

*Az idegen vámpír szélsebesen suhant át az államokon, egyre közelebb kerűlve Forks felé. Szemei villogtak a dühtől. Sebesen haladt el végül a Forks-t jelzőtábla mellett, aztán hirtelen megállt, s bele szippantott a levegőbe. Megérezhetett valamit , mert sokkal céltudatosabban indult el ismét , s rohant északnak , La Push felé . Majd egyszer csak eltűnt a jövője. *

Mikor a látomásnak vége szakadt, fuldokolva fordultam Alice felé, aki hasonló arckifejezéssel nézett vissza rám. Mind a ketten tudtuk, hogy ez mit jelenthet. Csupán két lehetőség volt. Vagy azért tűnt el a jövője, mert a farkasokkal valahogy összeakad, vagy pedig azzal az emberrel , aki számomra nagyon fontos . Bellával.

- Mit láttatok? – kérdezte Rose izgatottan, s türelmetlenül Alice elé lépett.

- A vámpír, amint beér Forksba , majd a jövője eltűnik . – hadarta Alice a választ fojtott hangon.

- És? Ez még nem jelent semmit. – horkant fel Emmett , s levágódott a kanapéra.

- Emmett . Azért van az eszed, hogy használd is. – mordultam rá.

- Most miért?

- Szerinted, hogy lehetséges, hogy eltűnt a jövője? Ha meghalna, azt láttam volna. Így már csak két lehetőség maradt. Farkasokkal összetalálkozik, vagy Bella. – kelt ki magából drága húgocskám. Valósággal tornádót kavart a házban, olyan gyorsan járkált a nappaliban. Jazz elkínzott arca még inkább elgyötört lett.

- Nem értem, miért kell mindig mindent túlreagálni. – morgott Emmett a kanapén.

- Emmett ! Bella a család barátja. – szólt rá most Rose . Ez a mondat meglepett. Mindig is azt hittem, hogy az embereket felszínesnek tartja, együgyűeknek. Erre most a saját férjét pesztrálja, hogy kicsit jobban aggódjon egy emberért? Most már tényleg nem értek semmit.

- Oké, megértettem. Én is aggódok , csak nem csinálok a bolhából elefántot . – sóhajtott megadóan. Lassan felállt, és Rose mellé sétált.

- Papucs! – morogtam halkan. Persze meghallotta, és dühösen nézett rám.

„Majd megnézlek téged is öcspók, ha lesz csajod. Lemerem fogadni, hogy nagyobb papucs leszel, mint én. ’” – üzente gondolatban.

Felhorkantam, szememet pedig az égnek emeltem.

- Megtennétek, hogy az idióta vicceiteket félre tennétek? Legalább most ne csináljatok mindenből viccet ! – szólt ránk Alice.

- Szerintem mindenki nyugodjon le egy kicsit, és gondoljuk át még egyszer! – javasolta Jazz.

- Még is hogy tudnék lenyugodni? – kérdezte Alice.

- Nagyon egyszerű. Gondolj a vásárlásra. – nevetett fel Emmett.

- Szerintem most nem kéne. – kuncogtam fel én is.

- Látom, nagyon érdekel titeket, hogy mi van Bellával. – morogta Alice ismét. Lehorgasztott fejjel ült le a kanapéra, s fejét apró tenyereibe temette. Mély levegőket vett, csak hogy lenyugodjon.

- Szerintem ez nem jelent semmit. A vámpírnak nem csak azért tűnhetett el a jövője.

- Edward, mondd csak. Te hallod, amit mondasz, vagy csak kijön a szádon? – förmedt rám ismét a kis pukkancs.

- Szerintem hallja. Lévén, hogy vámpír, nem lehet süket. Ráadásul nagyon úgy néz ki..

- Emmett! – szólt rá most már mindenki.

- Most mi van?

- Ez egy költői kérdés volt. – jelentette ki Jazz.

- Ja.

Pár percig én is gondolkodóba estem. Talán Alice-nek még is csak igaza van, és annak a vámpírnak Bella miatt tűnt el a jövője. Nem tudhatjuk, hisz Bella jövőjét sem látjuk. Bár nem hiszem, hogy ez a vámpír annyira meggondolatlan hülye lenne, hogy fényes nappal támadjon. Elvégre, mikor legelőször rátámadt, akkor is este volt, és sötét. Igaz, hogy egy nyilvános helyen tette azt, de nagyon jól tudta, hogy nincs arra senki, és nem látja őt. De még is miért akarja ennyire Bellát? És ki Ő? Láttam Alice emlékeiben az arcát, de csak haloványan. Soha életemben nem láttam még ezt az alakot, és elképzelésem sincs, mit akarhat Bellától. Az nyilvánvaló, hogy nem a vérét, hisz akkor már rég megkaphatta volna. Ha az illata annyira vonzaná, már rég utána eredt volna. Viszont lehet, hogy most pont ezért van itt. Elvégre mi vámpírok, ha megérzünk egy csábító illatot, akár az egész földet is felkutatnánk érte. Én is így vagyok Bellával.

Bella vére olyan csábító, szinte lehetetlen megállni, hogy akár csak megkóstoljam. Nap, mint nap nagy bennem a vágy, hogy megízleljem csodás vérét. Az első nap mikor megéreztem, nem sok kellett hozzá, hogy leteperjem a suliba, mindenki előtt. Egy valami térített észhez. Az, ami Bella száján kicsúszott a parkolóba, amikor legelőször meglátott minket.

Komolyan mondom, ezek az álmodozásaim Bellával kapcsolatban kezdenek egyre inkább betegesek lenni. Hisz, bár mennyire is fáj a tény, de neki van barátja, aki nem mellesleg egy bolhás négy lábon járó kutyus. Nem is értem, hogy tud vele együtt lenni. Hisz olyan büdös, és szőrös is.

Ábrándozásaimból Alice hangja rántott ki. Még jó, különben lehet, hogy nagyon szárnyra kap a fantáziám.

- Ti is halljátok? – emelte fel a fejét. Kíváncsian fülelt kifelé, majd hirtelen felpattant.

Én is hallottam. Kint a kertben, ahova Alice a telefont dobta, valami halkan rezgett.

Mindannyian Alice után mentünk. Mikor kiértünk, láttuk amint a telefonnal a kezében vidáman, táncol körbe-körbe, közben dalolászik.

- Hát ezt meg mi lelte? – kérdezte a hasát fogva Emmett .

- Nem tudom. A gondolatai sem árulnak el sokat. Csak azt hajtogatja, hogy: „Semmi baja ”

Mindenki ámulva nézte a jelenetet, aztán hirtelen rájöttem, mire is érti, hogy semmi baja. Pontosabban kire. Bellára.

- Alice, mit írnak? – léptem én is közelebb. Rose is Alice mellé pattant, és kivette a kezéből a mobilt. Én a válla fölött olvastam az üzenetet.

„Bellát a nulla egyes útszakasznál találjátok, a kocsijában. Beverte a fejét, de nem komoly. Jól van. Siessetek érte. ”

Csupán ennyi állt az üzenetben. Nem írta le sem a nevét, sem pedig azt, hogy mi történt Bellával, mit keres ott, és honnan tudja, hogy mi Őt keressük. Egy rövidke üzenet, de még is a világ legjobb híre szerepel benne. Bella jól van, semmi baja. Megnyugodhatunk.

- Mennyünk. – tért észre Alice. Beviharzott a garázsba. Láttam a gondolataiban, hogy azon tanakodik, kinek a kocsijával mennyen.

- Csak nem képzeled, hogy nélkülem mész? – kérdeztem sértetten, s megindultam a garázs felé.

- Én is megyek. – szóltak utánunk a többiek kórusban.

Mindenki betömörült a Volvómban, s indultunk is oda, ahol Bella van. Mindenki – még Jazz is -, türelmetlenül várta, hogy oda érjünk, és megbizonyosodjunk róla, hogy Bella él, és épségben van.

Újabb Díj =)

Szabályok:
Köszönd meg, akitől kaptad, s linkeld be a nevét!
Tedd ki a logót!
Írj magadról és/vagy a főszereplődről 3 dolgot!
Küldd el max. 10 embernek, linkeld be és értesítsd őket, s írd le a nevük/ blogjuk mellé a főszereplője (vagy főszereplői - attől függ mennyi van) nevét (ja, és csak olyan személy kaphatja meg, akinek saját, egyedi főszereplője van, nem olyan, akit valaki már kitalált, pl. Bella vagy Renesmee)

Nagyon szépen köszönöm a Díjat Szisz^^-nek . Imádlaaak , bolond lány (L) :)

Akkor három dolog magamról :

- Imádok lovagolni . Kiskorom óta szeretem a lovakat , de sajnos csak most jutottam el odáig , hogy elkezdjek lovagolni :(

- Zene mániás vagyok :D Zene nélkül nincs élet . Amikor csak tudok , zenét hallgatok , egész nap . Zenére alszok el , zenére kelek xD Nem szeretem , ha csend van körülöttem , az olyan nyomasztó :D

- Imádom a Twilightot . Van két blogom , és egy közös az én egyetlen Szisz^^-emmel :D

Három dolog a főszereplőről :

( Mielőtt elkezdem , azt azért hozzá teszem , hogy ti még nem tudjátok , de új szereplő bukkan fel a történetben , akinek igen nagy szerepe lesz . Persze , ezt Szisz-nek már elárultam , és ezért is kaptam meg tőle ezt a díjat )

- Kedves srác , bár néha furán viselkedik .

- Az elején elég titokzatos lesz , senki nem fog tudni róla semmit .

- Szerelmes lesz Bellába , viszont ..

Azt hiszem , hogy ennyi elég lesz , még sokat is mondtam róla :D

Akiknek tovább küldöm :

Nica - főszereplő : Stella

Toti- főszereplők : David , Doroty

Még egyszer köszönöm Szisz^^

Puszi:Trixy :)

9.fejezet

(Bella szemszöge)


- Nos gyerekek , jövő héten kirándulni megyünk , pontosabban síelni . - csapta össze a tenyerét Mr.Berty . Na , ha valami , hát akkor ez nem hiányzott az életemből . A síeléshez köztudottan hó kell , és a hó hideg , és nedves . Én, pedig se a hideget , se a nedves dolgokat nem szeretem . Erre mit ad Isten ? Síelni megyünk !
Az osztályban mindenki - persze kivéve én , és Edward- ujjongásba tört ki , és halkan duruzsolni kezdtek . Nagyon úgy tűnt , hogy örülnek a kiruccanásnak . Rólam ugyan ez már nem mondható el .

Halkan felnyögtem , mire padtársam értetlenül nézett rám .
- Utálom a havat . - magyarázkodtam , majd unott képet vágtam . Edward elmosolyodott , így mind a harminc két foga kilátszott .
- Elnézést Mr.Berty , de kötelező menni ? - kérdeztem unott hangon . Az idősödő férfi rám emelte tekintetét , majd szigorú pillantást vetett rám .
- Természetesen igen . Semmilyen fajta orvosi igazolást nem fogadok el . A kirándulásra kötelező jönni . - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon .
Sóhajtottam egyet , majd lejjebb csúsztam a székemben , és fáradtan hajtottam a fejem a hűs padra .
Az utóbbi időkben nagyon nem kedveznek nekem az égiek . Először vámpír támadás , majd még ez . Ami azt illeti , tegnap elég rendesen össze vesztem anyuval és apuval . Természetesen amint haza mentem , letámadtak , hogy miért kellett nekem a hét második felét Alice-éknél töltenem . Sajnos semmi ép kéz-láb magyarázattal nem tudtam elő állni , így maradt a jól ismert rögtönözés . A tanulásra hivatkoztam . Persze , nem hitték el , de nem firtatták tovább a dolgot .
Alice egy újabb vásároló túrát tervez , viszont most határozottan megmondtam neki , hogy én aztán ki nem teszem a lábam Washington határain . Persze , nem esett kétségbe , már is tervezte a legközelebbi nagy áruházak látogatását .
Aztán ott van még nekem ez a pajzs dolog . Cullenék nagy örömmel vállalták fel , hogy megtanítanak ezt a dolgot kezelni . Be kell , hogy valljam , kicsit izgatott voltam . Amikor kiderült , hogy igen is léteznek mesebeli lények , olyan hétköznapinak gondoltam magam , átlagosnak . Erre tessék . Se hétköznapi , sem pedig átlagos nem vagyok . Jó érzés volt , hogy kicsit én is kitűnök , bár lehet , hogy ennek még meg lesz a maga böjtje .
- Hétfő reggel indulunk , Ausztriába . Egy hetes lesz a kirándulás . Természetesen síoktatásban lesz részetek , utolsó nap pedig egy kisebb felmérésben , hogy ki , hogy szerepelt egész héten . Ami a szállást , illetve az utazást illeti , az az , hogy valószínűleg egy szállodában szállunk meg . Egy szobában maximum hárman lehetnek csak , de nem ti választjátok ki a szobatársatokat . Azt még nem tudtuk eldönteni , hogy repülővel , vagy busszal mennyünk . A táv elég nagy , így lehet , hogy maradunk a repülőnél . Persze ezt eldönthetitek ti . Aki szívesebben menne busszal , az kérem jelezze . Továbbá kiosztok néhány papírt , aki még nem múlt el tizenhét , azt megkérem , hogy szüleivel írassa alá . - szakított ki a tanár hangja elmélkedésemből . A fejemet lassan felemeltem , és Edward-ra néztem . Hasonlóan festett , mint én , csupán annyi különbséggel , hogy Ő még ilyen fancsali képpel is hihetetlenül szívdöglesztő volt .
A tanár gyorsan kiosztotta a papírokat , majd megkért , hogy legkésőbb szerdáig hozzuk vissza aláíratva . Miután még néhány tudni valót elmondott , elkezdődött a biológia óra . Az óra hátralévő részét teljes unalomban töltöttem . Teljesen belemerültem a füzetem kidekorálásával , mert még azt sem vettem észre , hogy kicsengettek .
- Bella , nem jössz ? - toporzékolt Edward a padom mellett . Bambán néztem rá , hirtelen azt sem tudtam , melyik bolygón vagyok tulajdonképpen .
- Ja de . Csak elgondolkodtam . - kapkodtam össze a cuccaimat , majd besuvasztottam a táskámba őket . Gyors felkaptam a vállamra a táskám , és már indultunk is a menza felé .
- Bella ! - ordibált utánam Jessica . Hátra fordultam , és láttam , ahogy épp az emberek között furakodik felém .
Még csak ez hiányzott ! - emeltem szemeimet az ég felé .
- Csak azt akartam kérdezni , hogy te jössz-e kirándulni . - kérdezte izgatottan , miután sikeresen áttolakodta magát a fél iskolán .
- Persze . - mondtam kedvesen . Nem akartam megbántani , bár legszívesebben elküldtem volna melegebb éghajlatra .
- Remek . - mondta őszintén . - Gondolom , ma sem ülsz mellénk . - mérte végig Edwardot kocsonyás szemekkel .
- Sajnálom . - próbáltam elegendő sajnálatot sűríteni a hangomba , bár nem nagyon sikerült .
- Hát akkor szia . Ööö , izé ... szia Edward . - makogta ,majd elindult a menza felé .
- Nem értem , miért nem tud leszállni rólam .- morogtam dühösen , majd megindultunk mi is a menza felé .
- Kedvel . És mivel tudja , hogy a diákok felének tetszel , azt reméli , hogy ha veled lóg , akkor talán rajta is meg akad néhány fiú szeme . - kuncogta jókedvűen Edward .
- Szerinted ez vicces ? - kérdeztem kissé dühösen , szembe fordulva vele .
- Neeem ! - rázta a fejét , majd mosolyát megpróbálta elrejteni .
- Komolyan mondom , néha kivisz az idegből . Ilyenkor hiányzik nagyon Sam . - sanyarogtam már a menzán .
- Ki az a Sam ? - állt be a sorba , majd kíváncsian nézett rám .
- Ő a legjobb barátnőm . Ide járt suliba , de .. amikor Jonathan bevésődött belé , Sam átment a másikba . - suttogtam halkan , hogy csak Ő hallja .
- Ja , értem . - motyogta . Megvettük a kajánkat , aztán csendben kullogtunk az asztalunk felé .
- Bella , csodás hírem van . - na igen , Alice mindig így mutatja ki , hogy örül nekem .
- Kitalálom ! Vásárolni megyünk . - ültem le , majd hátra dőltem a székben . Alice mosolya kiszélesedett .
- Ha nem tudnám , hogy ember vagy , azt feltételezném , hogy gondolat olvasó vagy . - csiripelte boldogan .
- Nem vagyok az . Csak ismerlek . - villantottam egy mosolyt , majd felkaptam a tálcámról az almát , és rágcsálni kezdtem . - És hova megyünk ? - kérdeztem két falat között .
- Nyugi , csak ide Kanadába megyünk . - jelentette ki nyugodtan.
Rosszallóan néztem rá , mire felnevetett csilingelő hangján .
- Nyugi , vicceltem .
Megkönnyebbülten lélegeztem fel , majd még egy nagyot haraptam az almámból . Csendben nyammogtam az almámat , bár éhes nem igazán voltam . Mindenki engem nézett , ahogy eszek, természetesen zavarba jöttem , és elpirultam .
- Mi van ? Most miért kell nézni ? - kérdeztem háborodottan , majd letettem a megmaradt almámat a tálcára , utáltam , ha nézik ahogy eszek .
- Úgy eszed , mintha éhes lennél . - jegyezte meg Emmett fülig érő mosollyal .
- Lehet , hogy azért , mert éhes vagyok ? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel .
- De olyan gusztustalan az a piros izé . - mutattak a tálcámon heverő alma maradványomra .

Úgy tűnik , a vámpírok még sem tudnak mindent !

- Alma a neve . - világosítottam fel őket egy ragyogó mosoly kíséretében .
- Az teljesen mindegy . - legyintett Alice .
Pár percig csendben ücsörögtem , közben néztem , ahogy mindenki önfeledten szórakozik az ebédlőben . Hatalmasat sóhajtottam - amit szerintem még a világ másik végén is meghallottak - ,majd visszafordultam az asztalunkhoz .
- Bella , jut eszembe . Te is jössz kirándulni , ugye ? - kérdezte hirtelen Alice csillogó szemekkel .
- Mivel nincs más választásom ...
- Remek . Ugye megengeded , hogy én pakoljam be a cuccokat . - nézett kiskutya szemekkel .
Utálom , amikor ezt csinálja .
- Ha megígéred , hogy nem használod többet a kiskutya szemeidet . - szabtam ki a feltételt . Persze , én még így is rosszabbul jártam , mint Ő .
- Csak ha nagyon vészhelyzet van . - mondta ünnepélyesen . Megforgattam a szemeimet , majd felkeltem , és kecsesen ellibbentem egy kis üveg kólát venni . Éreztem a hátamon mindenki pillantását , de nem törődtem vele . Gyorsan megvettem , majd csináltam egy hátra arcot , és visszasiettem .
- Lesz még órátok ? - kíváncsiskodtam , közben leereszkedtem lassan a székemre .
- Nekem lesz . - mondta Alice és Jasper kórusban , majd panaszosan felnyögtek egyszerre .

Akkor lőttek a tervemnek , miszerint átmegyek délután hozzájuk , és megkérem őket , hogy kezdjenek el tanítani . - gondoltam csüggedten .
- Na most meg miért vágsz ilyen fancsali képet ? - értetlenkedett Emmett .
- Semmi , semmi . - intettem egyet , majd gyors rendeztem arcvonásaimat . Ránéztem az órámra , ami pontosan fél kettőt mutatott . Hmm , talán van még egy kis időm , és leugorhatnék La Push-ba .

- Na jó , én megyek . - pattantam fel hirtelen , mire mindenki rám kapta a tekintetét .
- Én is megyek . Nekem sincs több órám . Van kedved eljönni hozzánk ? - állt fel Edward is . Rosalie helyeslően bólogatott , hogy Ő is benne lenne , ha átmennék.
- Hát nem is tudom .. - haboztam , közben az ajkamat rágcsáltam . Tulajdonképpen az előbb beszéltem meg magammal , hogy le megyek La Pushba . - próbáltam érvelni magamnak , de ez a meghívás olyan csábító volt .
- Rendben . - egyeztem bele , majd megragadtam a tálcámat , és kecsesen elszökdécseltem vele. Mikor visszaértem , Edward már türelmetlenül várt , s indulásra kész volt .
- Akkor mennyünk . - csapta össze tenyerét a nagy maci , majd felpattant Ő is a székről , magával húzva Rose-t .
- Sziasztok . - köszöntünk kórusban Alice-éknek , mire felkuncogtam .
- Sziasztok . Majd mi is megyünk . - villantott egy fogkrém reklámba illő mosolyt Alice . Jasper is kicsikart magából egy "Sziát".
Lassan csoszogtam Edward-ék után a parkolón keresztül . A cipőm csak úgy cuppogott a vizes talajon . Sajnos az eső is szemerkélt , így kénytelen voltam felhúzni a kapucnimat , amin az eső cseppek halkan kopogtak . A cipőm orrát nézve próbáltam lépést tartani a többiekkel , ami elég nehéz volt , tekintve , hogy úgy mentek , mint akit kilőttek a puskából . Dühösen néztem fel a borús égre , minek következtében az esőcseppek rázúdultak az arcomra , és lassan végig folytak azon.
Valahogy , soha nem szerettem az esőt . Bár már megszokhattam volna , hiszen kiskorom óta itt lakok , de akkor is . Emlékszem , hogy amikor még nagyon kicsik voltunk Jake-el , az esőben táncoltunk . Persze utána a szüleink rendesen megszidtak , amiért csurom vizesen estünk be Jake-ék nappalijába . Azóta többet nem próbálkoztunk vele , persze volt egyetlen egy kivétel . Charlie és Billy elakart menni horgászni , és mivel nem volt senki , aki vigyázzon ránk , elküldtek a legközelebbi játszótérre homokozni , vagy akár mit csinálni , csak hogy mehessenek horgászni . Persze , hogy eleredt az eső , és mi viháncolva dagonyáztunk a vizes homokban . Ráadásul még élveztük is , ahogy a ruhánk tiszta sár lesz .
Az emléktől mosolyognom kellett , ami nem volt túl jó ötlet , mert mikor vissza tértem a valóságba , három kíváncsi szempárral találkoztam , akik úgy néznek rám , mintha elment volna az eszem , vagy legalább is nem lennék normális !
- Most meg mi van ? -kérdeztem értetlenül. Azt is észrevettem, hogy amíg én egy egy személyes nosztalgiát tartottam saját magammal , addig valahogy megtettem az utat a kocsimig .
- Már vagy tíz perce bárgyún mosolyogsz , és hiába szólongattunk , nem feleltél . - kacagott Emmett .
- Ja , bocsi . Én csak elgondolkodtam .
- Azt észre vettük . Akkor nálunk találkozunk ? - kérdezte Edward , majd megdobott egy szívdöglesztő mosollyal .
- Aha . - ennél többet nem bírtam kinyögni , még mindig Edward mosolyának a hatása alatt voltam . Lassan beszálltam a kocsimba , majd beindítottam , a fűtést pedig feltekertem , hogy fagyott ujjaim kissé felmelegedjenek . Mikor kinéztem az ablakomon , Cullenék már nem voltak ott , Ők is a kocsijukban ücsörögtek . Emmett hevesen integetett az ablakon keresztül , és gonosz mosoly jelent meg az arcán . Oda fordult Edward-hoz , mire a kocsi már ki is lőtt , engem pedig itt hagyva . Hmm , verseny ? Miért ne ?!- morfondíroztam , majd beletapostam a gázba .
Őrült módjára száguldoztam a Cullen ház felé , közben kedvfokozót is csináltam - azaz zenét -, s így száguldottam az utakon . Mikor már minden reményem elszállt , hogy valaha is útól érem őket , megpillantottam az ezüst színű Volvót az egyik rendőrlámpánál . Gonoszan elmosolyodtam , majd beálltam melléjük a másik sávba . Emmet durcásan kandikált kifelé , és összeszükített szemekkel stírölte végig a kocsim , majd engem . Halkan felkuncogtam , mire csak még mogorvább ábrázolást öltött az arca . Tekintetem vissza révedt a jelzőlámpa felé , s szugeráltam azt , hogy zöld legyen . Edward idegesen túráztatta a motort , akár egy versenyző az indulás előtt . Én is egyre idegesebben markoltam a kormányt, s már félő volt , hogy az ujjaim is eltörnek a nagy erőkifejtéstől . Végül a lámpa csiga lassúan sárgára váltott , majd zöldre , s mindketten kilőttünk . Lehagytam Őket , s már javában kanyarogtam az elhagyatott úton , mikor azon kezdtem idegeskedni , hogy mi lesz , ha megint eltévedek . A visszapillantó tükörben láttam , amint az ezüst Volvó egyre gyorsabban közeledik felém . Még jobban a gázra tapostam - már ha ez lehetséges - s gyors bekanyarodtam a bekötő úton . Kicsit visszább vettem , már csak százötvennel zötykölődtem a sáros úton . A Volvó beért , de megelőzni nem tudott , mivel nem fért el mellettem . Végül megpillantottam a Cullen villát . Sebesen parkoltam le a garázs elé , majd kipattantam a kocsimból .
- Nyertem ! - jelentettem be győzelem ittas hangon . Ők is kiszálltak, mogorva tekintetükkel engem vizslattak . Emmett és Edward durcásan jött felém , Rose pedig fülig érő mosollyal futott mellém . Gyorsan összepacsiztunk , majd kacsintottunk egyet . Tudtam , hogy Rose imádja a kocsikat , a BMW-ket pedig különösképpen .
- Csaltál . - mondták egyszerre , mire felnevettünk Rose-val .
- Már hogy csaltam volna ? - kérdeztem ártatlanul ?
- Úgy hajtottál , hogy nem lehetett megelőzni . - világosított fel Emmett , majd karjait mellkasa előtt összefonta , s úgy nézett rám , mint egy ötéves kisgyerek .
Kinyújtottam rájuk a nyelvem , majd a szemerkélő esőben elkezdtem befelé sietni . Rose gyors lépést tartott velem , majd kuncogva otthagytuk a fiúkat . Vagy is , csak hagytuk volna , ha nem csúszok meg , s vesztem el az egyensúly érzékemet . Gyorsan Rose után kaptam , hátha akkor vissza nyerem az egyensúlyomat , de nagyon balul sült el a dolog . A lábaim kirúgták Rose lábát, majd magammal húzva a lucskos avaron végeztük , nyakig beterítve sárral . A fiúk hangosan felnevettek , mire mérgesen fújtunk egyet . Rose még mindig rajtam fetrengett , én pedig próbáltam rajta fetrengeni . Mikor az ég felé néztem , két alak tornyosult előttünk . Mindketten a hasukat fogták , s a nevetéstől levegőhiányban szenvedtek - na nem mintha nekik szükségük lenne rá - , s igyekeztek nevetésüket csillapítani . Összeszükíttet szemekkel méregettem őket , közben egy terv kezdett körvonalazódni bennem . Szemem sarkából rásandítottam Rose-ra , s láttam , hogy Ő is hasonlóképpen tesz . Egymásra kacsintottunk , majd ártatlan arcot vágtunk , s a fiúk felé fordultunk .
- Jaj , nem segítenétek ? - nyújtottuk a kezünket feléjük . A fiúk pár percig elgondolkodtak , majd mikor bevetettük a kiskutya szemeket , megrántották a vállukat . Edward a kezét nyújtotta felém , Emmett pedig Rose-nak . Még tartottam az ártatlan arckifejezést , majd mikor kezünk egyre közelebb került egymáshoz , gyorsan utána kaptam , s teljes erőmből megrántottam . Edward és Emmett a föld felé kezdett zuhanni , pontosabban Emmett Rose-ra , Edward pedig rám . Edward kezeit előre rakta , hogy tompítsa az esést . Így is megéreztem , ahogy testsúlyával rám nehezkedik . Rose-zal diadalittasan felnevettünk , majd mikor vissza fordultam Edward felé , láttam , hogy engem vizslat gyönyörű aranybarna szemeivel . Ő is csupa sár volt , csak úgy , mint én . Viszont neki csak a ruhája , és a keze .
Na nehogy már ennyivel megússza .- gondoltam , majd sáros kezemmel az arca felé kezdtem közelíteni , s végig simítottam rajta kétszer- háromszor . A sár ellenére is éreztem bőrének selymességét .
- Ez nagyon gonosz volt ! - morogta Edward felettem . Elvigyorodtam , majd fészkelődni kezdtem alatta . A pózunk enyhén szólva félre érthető volt . Úgy néztünk ki , mint aki éppen iszapbirkózik . Nevetve nyomtam Eward arcába még egy adag sarat , majd kihasználva a helyzetet gyorsan felpattantam alóla , s befutottam a nappaliba nevetve .
Bent egy kedvesen mosolygó Esmeé-vel találtam szembe magam .
- Jesszus , mi történt veletek ? - kérdezte ijedten . Hátra fordultam , s láttam , hogy a többiek is bejöttek , s mindannyian nevetnek . Belőlem is kibukott a nevetés .
- Bella elesett . - mondták kórusban , mire rosszallóan néztem rájuk .
- Magammal rántottam véletlen Rose-t , és a fiúk ezt roppant élvezték , úgy hogy gondoltuk , hogy Őket is bevonyjuk a mókába . - kacagtam fel , mire Esmeé is kuncogni kezdett .
- Na , nyomás átöltözni . Most takarítottam . - taszigált minket szeliden az emelet felé . Már kezdtem kétségbe esni , hogy nekem nincs is másik ruhám , mire eszembe jutott , hogy kaptam itt egy szobát Alice-től , és Rose-tól . Mindenki eltűnt az emeleten , majd gyors követtem őket én is . Már csak az volt a baj , hogy elfelejtettem , meik emeleten volt a szobám . Mérgesen kezdtem járni a szobákat . Mikor benyitottam a második emeletre , az első ajtón , Emmettel és Rose-val találtam szembe magam , akik épp.. khm ..
- Jaj , úristen , én .. már itt se vagyok . - mondtam zavartan , mikor Emmett magára kapta a lepedőt , s Rose zavartan nézett felém . Gyors becsuktam magam mögött az ajtót , de még hallottam , hogy Emmett valamit utánam kiabál . Mikor végig jártam a második emeletet , indultam az utolsó felé . Benyitottam a lépcsővel szembeni ajtón , ami nem volt túl jó ötlet . Edward háttal nekem állt , egy száll törölközőben . Mikor meghallotta , hogy ott vagyok , ijedten fordult felém . A hajából csöpögött a víz , ami végig folyt izmos felső testén . A látványtól a nyárom szabályosan csorogni kezdett .
- Úr isten , Bella . Te mit keresel itt ? - kérdezte , majd amúgy is kócos hajába túrt . Most úgy nézett ki , mint egy félisten .
- Én , Én .. én csak nem találom .. a .. a szobámat . - makogtam kábultan . Edward fújt egyet , majd szorosan maga köré csavarta a törölközőt , s megindult felém . Persze , az én fantáziám is szárnyra kapott ezzel együtt . Már épp gondolatban letéptem Edward-ról a törölközőt , amikor bársonyos hangon megszólalt .
- A folyosó végén az utolsó szoba . - mondta , majd kezével a szobám felé intett . Gyors megráztam a fejem , hogy kitisztuljon , majd hátrálva indultam meg arra , amerre útba igazított .
Hamar meg is találtam a szobámat . Mikor beléptem a halványkék szobámba , nagyot sóhajtottam , és bevágtam magam mögött az ajtót . Berobbantam a fürdőbe , majd gyors megnéztem magam a tükörbe . A látványtól még én magam is megijedtem .
A hajamból csak úgy lógtak a sár cafatkák , csak úgy , mint a ruhámból . Az arcom tiszta maszat volt , a ruhám pedig menthetetlenül lógott rajtam . Szemeim csillogtak , akár a gyémánt .
- Remek .- füstölögtem , miközben kihámoztam magam a sáros ruhákból . Ledobtam a fürdő padlójára , majd odébb rúgtam . Majd kimosom , vagy kidobom , mit tudom én . - gondoltam , közben ismét végig mértem magam . Sajnos , a fehérneműm is gallyra ment , abból is csak úgy csöpögött a sár , és a víz . Miután sikeresen levetkőztem , gyorsan megengedtem a forró vizet . Az izmaimat ellazította a víz , s kezdtem kissé lenyugodni . Alaposan kidörzsöltem a hajamból a sarat , s vagy egy egész tusfürdőt elhasználtam , hogy lemossam magamról a sarat .
Két óra áztatás után felfrissülve léptem ki a zuhanyzó alól . Magam köré csavartam egy törölközőt , közben megszárítottam a hajam . Miután szárazra töröltem magam , beviharoztam a gardróbomba valami ruha után . Fél órát matattam valami türhető gönc után , végül egy lila dekoltált felső mellett választottam , aminek a háta kivágott , hozzá pedig egy fekete feszülős farmert húztam . Még gyorsan kifésültem a hajam , felraktam a minimális sminkemet , s siettem is le a nappaliba . Fél úton jutott eszembe , hogy nem húztam cipőt , így gyorsan visszaszaladtam , s az első kezem ügyébe akadó cipőt megfogtam , s felráncigáltam a lábamra .
- Na hát , Belluska elkészült . - mondta csodálkozva Emmett , mikor leértem a nappaliba. Alice és Edward épp sakkozott , Rosalie pedig valami magazint lapozgatott . Emmett és Jasper a kanapén ültek , és baseball meccset néztek .
- Mint látod . - mutattam végig magamon . Levágtam magam Rose mellé , s megkukkantottam , hogy mit is nézeget . Persze , egy divat magazin volt .
- Hmm , ez jól néz ki . - mutattam egy kék kivágott felsőre .
- Igen , de azért ez se rossz . - mondta , majd egy vörös estélyi ruhára mutatott , aminek a háta fűzős volt . Ízlése van , az már biztos . - mondtam magamban elismerően .

Órákig bújtuk a divat lapokat , persze Alice-el , mert megunta a sakkot , és érdekesebbnek találta az újságot . Nem tudom , mikor lettem ilyen divat mániás , de nem is olyan rossz dolog ez. A fiúk nyöszörögve hallgatták végig ábrándozásainkat .
- Na jó , én ezt nem bírom tovább hallgatni . - mondta Emmett , majd elsietett fel az emeletre . Edward se bírta már cérnával , így inkább Jasperrel leültek sakkozni . Mi csak kuncogva élveztük a helyzetet , hogy elüldöztük a fiúkat .
- Héé , te csalsz ! - hallottam meg Jasper felháborodott hangját , amint veszekszik Edward-al . Komolyan mondom , még is mit gondolt , hogy meg tud majd verni valakit , aki kiolvassa a gondolataiból a következő lépést ?
- Nem csaltam . - jött Edward nyugodt hangja .
- De csaltál . - erősködött tovább . A lányok oda siettek , az újságokat a dohányzó asztalra dobták . Én is követtem a példájukat .
- Nem szoktam csalni . - vigyorgott Edward . Ekkor Emmett is megjelent , s beszállt a vitába .
- Ami azt illeti , szoktál . De mi lenne , ha nem lenne meg az előnyöd ? - húzogatta a szemöldökét.
Jaj , rosszat sejtek ! Nagyon rosszat .
- Rendben . Akkor is nyerni fogok . - mondta magabiztosan Edward .
- És ha nem ? - kérdezte Emmett közben gonosz mosoly ült ki arcára . Valamit mondhatott Edward-nak gondolatban , mert megnyúlt a kép , s még fehérebb lett , mint általában . Pedig ez már szinte lehetetlen .
- Rendben . Elfogadom . - rendezte arcvonásait , majd kezet fogott a kis perverz némberrel .
- Bella , tudsz sakkozni ? - fordult most felém egy szívdöglesztő mosollyal az arcán . A szívem meglódult , s eszeveszetten kezdte döngetni a bordáimat .
- Öö , hát nem annyira ...
- Az nem baj . Majd megtanulod . - mondta , majd gyengéden lenyomott a székbe , ahol pár perce még Jasper füstölgött .
Felállította a bábukat , majd merengő képet vágott , s lépett . Az ajkaimat rágcsáltam , s próbáltam a játékra figyelni . Alice és Rose mögöttem állt , és végig szurkoltak , néha még súgtak is . Még így is Edward állt nyerésre , amitől csak még idegesebb lettem , mert tudtam , hogy Emmettel fogadtak valamiben . Aztán Alice súgott valamit , és egyből észre vettem , hogy Edward hibázott . Kihasználtam a lehetőséget , és a bástyámmal sakk-mattot adtam neki . Diadalittasan mosolyodtam el , s elégedetten dőltem hátra a székben .
Edward összeszükített szemekkel nézett , majd Emmett felé fordult , aki kajánul vigyorgott . Szemöldökét húzogatta , majd felém fordult . Gyorsan felálltam , és visszasiettem a nappaliba . Rápillantottma az órámra , ami pontosan nyolc órát mutatott .
- Jesszus , haza kell mennem . - sipákoltam , majd gyorsan felszaladtam a szobámba , és össze szedtem a holmim . Mikor vissza értem a nappaliba a többiektől gyorsan elbúcsúztam .
- Kikísérlek . - mondta Edward , majd sarkig tárta előttem az ajtót . Kecsesen kisétáltam , majd még utoljára visszakiabáltam egy "Sziasztok"-ot . Edward-al csendben bandukoltunk egymás mellett a kocsimig . Az eső még mindig esett , bár inkább a "zuhogott" szót használnám rá . Mikor a kocsihoz értem , hátra fordultam , hogy Edward-tól is elköszönjek .
- Jól éreztem magam . És bocsi , hogy csak úgy rád törtem az ajtót .- szabadkoztam , de azért egy apró kuncogást nem tudtam elfolytani .
- Semmi baj . - legyintett nagyvonalúan . Idegesen a hajába túrt , majd közelebb lépett . Orromba bekúszott az az isteni illata , ami semmi máshoz nem fogható .
- Öhm , nekem most mennem kell . - mondtam lassan , majd megfordultam . Ekkor egy kar vissza rántott , s Edward a derekamnál fogva magához rántott . Arcával közeledni kezdett , majd villámgyorsan lecsapott ajkaimra , s vadul csókolni kezdett . Pár percig csak álltam , s ledermedve hagytam , hogy Edward csókoljon . Aztán , egyre vadabbul kezdett csókolni , s egyre közelebb húzott magához . Halkan felnyögtem , s vissza csókoltam . Nyelvünk vad táncot járt , közben éreztem férfiasságát , ahogy felfelé ágaskodik . Bele mosolyogtam a csókunkba , majd közelebb simultam hozzá . Ekkor Edward kezeit leengedte , majd egy aprócska nyögés kíséretében elszakadt ajkaimtól . Elemi erővel tört rám a hiányérzet , majd ezt követően a józan eszem is utol ért . Csak álltam az esőben , megfagyva , magam elé meredve . Dühösen fújtam egyet , és kinyitottam az ajtót . Edward is felocsúdott .
- Bella , én meg tudom magyarázni , én csak ..
- Nem érdekel . - mondtam dühösen , majd bevágódtam az ülésre . Hangosan becsaptam magam után a kocsit , majd indítottam is . Edward még mindig szabadkozott , de nem figyeltem rá . Elhajtottam mellette , majd ráléptem a gázra , s dühösen száguldoztam a sötétben .

*.*

Másnap borongós napra ébredtem . Fáradtan nyögtem , majd megfordultam a másik oldalamra. Úgy terveztem , hogy még alszom öt percet , de nem számoltam azzal , hogy Alice és Rose-t itt találom , az ágyam mellet , kora reggel . Ijedten ugrottam fel az ágyamba .
- Ti mit kerestek itt ? - háborogtam .
- Csak azért jöttünk , hogy szóljunk , hogy Edward tegnap nem önszántából csinálta .- kezdtek magyarázkodni .
Á , szóval innen fúj a szél . Edward Cullen betoji , és ide küldte testvéreit , hogy mentsék ki . Hát ebből nem eszel .
- Persze , mert valaki biztosan irányította . - morogtam , majd kipattantam , és elkezdtem valami ruha után kutatni , nem törődve Rosalie-val és Alice-el .
- Ne azt , inkább azt ! - jöttek oda mellém , majd kikapták a kezemből a kék pólómat , s helyére egy piros toppot nyomtak .
- Ha nem vettétek volna észre , esni fog , és hideg van . - méltatlankodtam idegesen , de azért a toppot az ágyamra helyeztem a csőszáru nadrág mellé .
- Nem fog esni az eső . És ma kicsit melegebb is lesz , mint általában . - mondta a kis jósnő fülig érő mosollyal .
- Remek . Most , hogy kiveséztük az időjárást , elmegyek zuhanyozni . És nem érdekel , hogy ki miatt csókolt meg Edward . És ha lennétek szívesek , akkor ... - célozgattam , hogy ideje lenne menniük .
- Rendben , rendben . De ne haragudj Edward-ra . - próbáltak puhítani , majd egy gyors körbe nézés után kislisszoltak az ablakomon , én pedig bevágtattam a fürdőbe . Miután lezuhanyoztam , gyorsan felöltöztem , utána pedig bekaptam pár falatot . Anyuéktól elköszöntem , s már siettem is a kocsim felé .
Nem siettem , így lassan zötykölődtem a suli felé . Közben azon gondolkodtam , hogy megbocsássak-e Edward-nak , és hogy van-e jogom megbocsátani neki , hisz én is vissza csókoltam , és nem volt ellenemre a csók .
Valahogy nem jutottam magammal egyezségre , így dühösen fújtam egyet , majd leparkoltam a legközelebbi helyen , ami akadt . Mikor kiszálltam a kocsiból , csodálkozva néztem , hogy egy Aston Martin mellé parkoltam . Nem az volt benne a fura , hogy egy Aston Martin , hanem az , hogy ilyen kocsija senkinek sincs az iskolában . Leesett állal néztem a gyönyörű fekete járművet , majd kinyitódott a volán ajtaja , s egy elképesztően helyes tizenhét év körüli srác szállt ki .

Új blog !

Sziasztok ! :D

Sajnálom , de most nem frissel jövök ! Nem is olyan rég ( pontosabban tegnap ) kitaláltuk az én drága Szisz^^-emmel , hogy nyissunk egy közös blogot ! Hmm , még nem tudjuk, hogy mi fog kisülni belőle , ha két ilyen dilis össze áll , de majd csak lesz valami :D
Szóval , akinek van kedve , az kukkantson be az oldalra . A prológus már fent van , az első fejezet .. hát azt meg még majd meglátjuk ! Reméljük , hogy elnyeri majd a tetszéseteket ! :)
Katt a blog címére : Visszatérő Szerelem

Puszi,Trixy :)