CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2011. június 1., szerda

11.fejezet


Sziasztok . Igen ... végre kész lettem .:D De mielőtt elolvasnátok ezt olvassátok el ! Nos .. szép és jó , hogy fent van a friss ... VISZONT ! nagyon régen volt friss ... és írtam ... szóval ha nem gond , akkor szeretnék pár komit , hogy milyen . Ez nekem most olyan , mint mikor elkezdtem és feltettem az első fejezetet. Izgulok , hogy milyen lett , és jó lenne ha kapnék pár kommentet , hogy milyen is volt :) Minnél több komit kapok , annál hamarabb jön a friss .. :)Köszönöm mindenkinek a türelmet , hogy bírtatok várni , és

hogy még itt vagytok :) puszi mindenkinek : Trixy :)

( Bétázatlan , szóval a helyesírást lécci nézzétek el nekem , mert fáradt vagyok ... ha lesz időm akkor valameik nap átnézem )


Mikor ismét kinyitottam a szemem , fogalmam sem volt , hogy tulajdon képen hol vagyok . A fejem borzasztóan fájt , és kissé émelyegtem is . Pár percig csak feküdtem mozdulatlanul , s csak a plafonra meredtem , üveges szemekkel , majd egyszer csak hirtelen eszembe jutott , hogy tulajdon képpen mi is történt velem . Mikor ezt végig gondoltam , azzal egy időben ültem fel az ágyba hirtelen , s néztem alaposabban körbe . Mikor felismertem a halványkék falat , és a hatalmas és kényelmes francia ágyat , nagy kő esett le a szívemről . A Cullen házban voltam . Az én második otthonomban .

Lassan kikecmeregtem az ágyból , s a nappalit céloztam meg . A járással kissé még bajok voltak , ugyanis ahogy felkeltem , meginogtam , s bizonytalanul kerestem valami támpontot , amibe szükség esetén belekapaszkodhatnék . Mikor ismét vissza nyertem egyensúlyomat , határozottan indultam le a nappaliba , remélvén , hogy ott csak találok valakit . Lassan kullogtam le a lépcsőn . Már majdnem leértem , s már hallottam is a többiek beszélgetését .

-De most komolyan . Szerintetek még is milyen elmebeteg vámpír képes ilyenre ? Fényes nappal , könyörgöm . Bárki megláthatta volna. Én azt mondom , keressük meg a fickót , és adjunk neki. – ki más mondta volna ezt a mondatot , ha nem a drágalátos Emmett ?

-Emmett , gondolkodj már ! – förmedt rá Rosalie .

- Most miért ? És ha újból Belluskára támad ? Eddy cica azt nem élné túl !

- Emmett ! Hagyd abba ! – ez már Edward hangja volt , tele haraggal.

Úgy gondoltam , hogy eleget hallottam . Később is kibírnak beszélni a hátam mögött .

Ledöcögtem a lépcsőn , s a nappaliba érve láttam , amint mindenki a kanapén terpeszkedik . Itt volt mindenki .

-Csipkerózsika felébredt álmából . – csipkelődött Emmett.

Válasz kép villantottam egy ezer wattos mosolyt . Alice szupergyors sebességgel pattant elém , s ölelt meg . Olyan hirtelen ért az egész , felkészülni sem volt időm . Szó szerint a nyakamba vetette magát , én pedig a padlóra zuhantam vele együtt .

-Csak nem kicsi a rakás ? – kacagott Emmett a hátunk mögött . Mérgesen fújtam egyet , de Alice-t nagyon nem zavarta Emmett csipkelődése.

-Alice , én is örülök neked , de igazán leszállhatnál rólam ! – fuldokoltam alatta .

-Rendben. Csak annyira aggódtam miattad . – mondta szomorkásan. Miután lemászott rólam , segített nekem is felkelni . Most jó alaposan végig mértem magam , és rájöttem , hogy az öltözékem nem éppen szalon képes . Egy vörös selyem hálóing volt rajtam , aminek a kilencven százalékát csipkéből készítették .

Elpirultam , mikor Edward szeme sarkából felém pillantott . Nyelt egy nagyot , majd villámgyorsan elsietett a szobájába .

-Alice! – ezt a szót úgy ejtettem ki , mintha káromkodnék .

Egyből tudta , hogy mit akarok , így már el is kezdett hebegni , és kutyakölyök szemekkel meredt rám .

- De annyira jól áll !

- Miért kellett rám adni ezt az izét ? – mutattam végig a hálóingemen dühösen.

- Hát mert jól áll . Jaj , most komolyan ez a hálóing a legnagyobb problémád ? – mutatott rá . Igaza volt . Tényleg nem ez volt ebben a pillanatban a legnagyobb bajom . Sokkal fontosabb dolgok is voltak , amikre választ akartam kapni .

- Hogy találtatok rám ? – kérdeztem egyből az első dolgot , ami az eszembe jutott hirtelen .

- Valaki küldött nekünk , jobban mondva Alice-nek egy sms-t.- magyarázta Rose kedvesen , miközben lehuppantam a kanapéra , és kényelmesen elhelyezkedtem . Alice csak helyeslően bólogatott , miközben Jazz ölébe fúrta magát .

Még is ki küldhette azt az sms-t ? Lehet , hogy Ő ?

- Bella , ki támadott meg ? – kérdezte Carlisle a megszokott nyugodt hangján . Kellett egy perc , mire a mondatot felfogtam .

-Ugyan az , aki Seattlell-ben .

- Látjátok , én megmondtam . – susogta halkan Alice . Nem igazán értettem , hogy miről is van szó , inkább csendben maradtam , és gondolkodtam . Szinte újra éltem az egészet . Ahogy elütöm azt a vámpírt , mikor kiszállok és megnézem , hogy él-e még . Amikor felkel és üldözőbe vesz . Majd hirtelen megbotlok a lábamban , és két kőkemény , jéghideg izmos kar közé esem . Aztán belenéztem aranyszín szemébe , és elájultam majd itt ébredtem . Így vissza gondolva az egész hátborzongató . Ugyan akkor most kapcsolok csak , hogy ki is mentett meg . Úr Isten !

- Úr Isten !

- Mondtál valamit ? – kapott mindenki felém . Ajaj , lehet , hogy ez már hangos volt ?

- Nem semmit . Csak .. csak most mennem kell . – felpattantam a kanapéról , és azonnal a bejárati ajtó felé indultam . Feltéptem az ajtót , és köszönés nélkül indultam az autóm felé . Már majdnem elértem a kocsim , mikor egy röhögő hang megállított . Vissza fordultam a ház felé , hogy Emmett ossza meg velem is a nevetés tárgyát .

- Most meg min nevetsz ? – kérdeztem mérgesen . Nem válaszolt , csak fogta a hasát , és fulladozott tovább . Pár másodperc múlva Alice és Rose is csatlakozott hozzá , csak Ők halkabban és csilingelőbben nevettek , mint az a nagy mamut .

- Be .. Bella .. van … van fogalmad róla , hogy egy szál hálóingben akarsz elmenni ? – mutatott rá a tényre Emmett .

-Ez nem vicces . – pirultam el . Lassan vissza mentem a házba és áthúztam azt a borzadály hálóinget utcai viseletre. Emmett jót szórakozott rajtam , és biztos vagyok benne , hogy ezt egy darabig nem fogja elfelejteni . Miután kész lettem , ismét nagy lendülettel indultam meg a kocsim felé , és ezúttal nem jött utánam Emmett röhögve . Elköszöntem mindenkitől , és bepattantam a kocsimba . Tulajdon képpen fogalmam sem volt , hogy hol találom meg Őt , de egy valamiben biztos voltam . Beszélnem kell vele .

Épp , hogy csak kikanyarodtam Cullenék bekötőútjáról az országútra, csörgött a telefonom . Mielőtt felvettem megnéztem ki keres . A kijelzőn ez a név állt : Anyu .

-Szia anyu , mondjad . – vettem fel azonnal a telefont , közben kikerültem egy hatvanas éveiben járó papát aki épp városnéző turistát játszott és vagy ötvennel zötykölődött .

- Kincsem , mikor óhajtasz haza jönni ? Már lassan este fél kilenc van , és még haza sem jöttél .

A fenébe . Ezt el is felejtettem .

-Őő .. hát lassan megyek , oké ? Csak még el kell intéznem valamit. De ígérem sietek . Szia . – kinyomtam a telefonomat , és az anyósülésre dobtam. Tanácstalanul hajtottam be a városba , s kezdtem járni az utcákat , hát ha kint sétál valahol. Minden helyre elnéztem , ahova csak lehetett , de sehol nem találtam .

Fél óra keresés után feladtam , hogy megtalálom . Közben a hasam jelezni kezdett , hogy éhes vagyok . Kerestem egy kisboltot , ami ilyen későn nyitva van , de amekkora szerencsém van , egy sem volt nyitva .

Hülye Forks . Átkozott boltok . Átkozott kisváros . – miközben ehhez hasonló szitok átkokat szórtam erre a kis városra , elértem az egyik nagyobb bevásárló központba . Szerencsére égtek a lámpák , az emberek pedig özönlöttek az egész boltban . Nem szándékoztam túl sok időt eltölteni bent . Vettem magamnak egy kisüveg kólát , és valami péksüteményt , ami ugyan nem laktat , de még is több mint a semmi .

A kocsimban megettem a sütit amit vettem , közben gondolkodtam. Beszélnem kéne vele , de még is hol keressem ? Hisz már az egész várost bejártam . És különben is . Mekkora annak az esélye , hogy ilyenkor kint sétál ? Őszintén szólva egyenlő a nullával . Habár … egy helyen még nem kerestem .

Beindítottam a kocsimat , a sütis zacskót pedig kidobtam az ablakon , és úgy tettem , mintha nem én lettem volna a szemetelő huligán . Kissé csalódott voltam , hogy nem találtam meg . De hát mit is képzeltem ? Hogy majd csak úgy összefutunk valamelyik boltban ? Azt hiszem kezdek megőrülni !

Kénytelen voltam haza menni . Persze mikor haza értem , anya rendesen ordított velem , de hamar meguntuk mind a ketten , így én inkább felmentem a szobámba , Ő pedig a saját dolgára igyekezett , és ahogy hallottam a garázs felöl , az nem a ház közelében van . Késő volt már , és igazából teljesen kimerített a nap. Pár percig csak ültem az ágyamban , és próbáltam valami megoldás után kutatni , de valahogy nem akart összejönni . Annyi verzió megjelent e fejemben , de egyik képtelenebb volt mint a másik .

Végül arra jutottam , hogy teljesen elment az eszem . Mérgesen indultam meg zuhanyozni , majd miután végeztem az ágyba vetődtem szó szerint , s rögtön el is aludtam .

*.*

Másnap mikor kinyitottam a szemem , nem tudtam eldönteni , hogy álmodtam csak , vagy tényleg megtörtént a tegnap . Csak feküdtem az ágyban , s homályos emlékfoszlányaim között kutakodtam . Suli, La Push , Sam , kocsi , idegen , vámpír, futok , elesek , belebotlok, majd Cullen villa . Naggyából ez az esemény játszódott le ismét a fejemben . Mikor tudatosult bennem , hogy valójában megtörtént , olyan hirtelen ültem fel az ágyamban , hogy még én magam is beleszédültem .

Talán ma tudok vele beszélni . Hiszen iskolába muszáj jönnie .

Kipattantam az ágyamból , és megcéloztam a fürdőt . Rekord sebességgel készültem el . A ruháim között sem válogattam kimondottan . Magamra kaptam az egyik kék kivágott felsőmet , és egy hozzá illő csőnacit , mellé pedig egy dorkót . Leszáguldottam az emeletről , le a nappaliba , ahol drága édes apám épp anyával beszélgetett .

- Jóreggelt ! – mosolyogtam szélesen rájuk .

- Szervusz kicsim . – köszöntek vissza egyszerre .

Beszaladtam a konyhába , belapátoltam a reggelimet , és már rohantam is a kabátomért .

- Nahát , hova ilyen sietősen ? – emelte magasba anyu gyanakvóan a szemöldökét . Istenem , nincs más dolga ? Mindig ilyenkor kell észrevennie mindent ?

- Hát ma gondoltam előbb bemegyek , hogy feltudjak készülni a .. a matek dolgozatra . – na hát megy ez nekem ! Dicsértem meg magam .

- Rendben , de ugye ma nem maradsz el olyan sokáig ?

- Nem , de most tényleg mennem kell . Sziasztok . – amint kiléptem az ajtón , fellélegeztem . Vámpírt megszégyenítő gyorsasággal indultam meg a kocsim felé . Mikor oda értem , ugyan azzal a lendülettel téptem fel kedves kocsim ajtaját , és pattantam be az ülésre . Izgatottan markolásztam a kormányt egész úton , s vártam hogy beérjek az iskola területére . Csak remélni mertem hogy jön ma suliba , és lesz alkalmam vele beszélni négyszemközt . Tudnom kell , mi Ő valójában , és megköszönni sem ártana , hogy megmentett .

Mikor beértem az iskola parkolójába Cullenék autója már ott parkolt , körülötte Edwardék . Pár pillantást vetettem rájuk , és a szememmel izgatottan kezdtem keresni Tom-ot , hátha valahol meglátom a gyönyörű fekete Auston Martinja mellett. De akár hogy kerestem sehol sem találtam. Már majdnem feladtam és siránkozni kezdtem , mikor megpillantottam a fekete gyönyörűséget , mellette a titokzatos tulajdonosát aki engem nézett amint körözök a parkolóban. Lesütött szemmel álltam be a mellette lévő szabad helyre. Közben még véletlen sem vetettem felé egy pillantást sem , mert akkor amilyen gyáva vagyok , inamba száll a bátorság. Elvégre , hogy néz ki , hogy oda állítok elé és azt mondom : „ Szia .. tegnap majdnem megölt egy szadista vámpír , de valaki megmentett. Úgy rémlik te voltál .. de nem biztos mert elájultam .”-ezt végig gondolva borsózott a hátam, hogy mi van ha talán tévedek , és nem is Ő volt , hanem egy másik jótét lélek , aki véletlen csak erre tévedt és megsajnált .

Jajj Bella .. miket beszélsz?! Gyerünk , mély levegőt , aztán indulj ! – bíztattam magam gondolatban .

Lassan , nagyon lassan kiszálltam a kocsimból és megkerültem azt . Közben a térdeim úgy remegtek akár a kocsonya , és a torkomban is gombóc nőtt , és úgy éreztem megfulladok . Viszont a kíváncsiságom határtalan . Talán ez volt az mi bátorságot adott , hogy ilyen hülye kérdéssel elé merjek állni.

Végig a cipőmet bámultam , nem mertem ránézni . Mikor tudtam hogy már elég közel vagyok , felnéztem gyönyörű szép szemeibe , és hirtelen a magabiztosságom megingott .

Most teljesen úgy nézett ki , mint bármelyik diák itt az iskolába. Kék szemei , barnás fekete haja , izmos testalkata. Nem éppen az a tipikus vámpír kinézete van .. na nem mintha annyi hasonlítási alapom lenne .

-Szia . – törte végül meg a már kínos csendet .

-Szia. Öhm .. beszélhetnénk ? – a hangom kicsit remegett .. na jó , a kicsit nem éppen a megfelelő szó rá .

Szemei össze szűkültek , majd tekintetét elfordította rólam , s a fejem fölött elnézett arra , amerre sejtettem hogy Edward-ék árgus szemekkel figyelik furcsa párosunkat és tökéletes hallásukkal végig követik a párbeszédünket. Tudtam nagyon jól , hogy vigyáznom kell mit mondok.

-Nem hiszem hogy a barátaidnak ez tetszene ! – fűzte hozzá.

-Lehetséges . De ez nem az Ő dolguk . Azzal beszélek akivel csak szeretnék és arról amiről csak szeretnék . – makacskodtam , és hátrapillantottam az érintett személyekre. Edward kissé felszülten támaszkodott az autójának , míg a többiek kíváncsian kémleltek minket .

-Szóval ?

-Nem is tudom , hogy nekünk van-e miről beszélnünk . - nézett vissza rám . A szemei villámokat szórtak felém. Szinte láttam benne a dühöt .

-Ha nem vagy hajlandó beszélni , akkor majd én beszélek itt és most . Jól gondolod meg … itt még a falnak is füle van . – biccentettem aprót Edward-ék felé , jelezve hogy ha kell , én itt is felvetem neki az elméletemet , mi szerint Ő vámpír és Ő mentett meg a minap .

Pár percig farkas szemet néztünk , majd mikor feladta , nagyot sóhajtott , és megadóan bólintott .

-Rendben . Megeggyeztünk . Mikor és hol ? – nyögte halkan .

-Matekon megbeszéljük . Most mennem kell . Tudod .. a falnak is füle van . Addig is szia . – mondtam mosolyogva .

-Akkor matekon . – mondta Ő is , majd elsétáltam Edwardék felé. Már egyből kiszúrtam Emm kaján vigyorát , és perverz szemöldök huzogatását . Először nem tudtam hova tenni a víselkedését , de aztán visszapörgettem az cselekményeket a fejemben , és a párbeszédünket Tommal , és rájöttem , hogy kicsit férre lehetett érteni a helyzetet . Remek – füstölögtem magamban , miközben egyre közelebb bukdácsoltam feléjük.

- Szia kiscsaj ! – vigyorgott a képembe a nagy maci . Én csak gyerekesen nyelvet öltöttem rá és adtam neki egy puszit.

- Szia Bella . – ugrott a nyakamba Alice és Rose egyszerre . Kicsit késve , de vissza öleltem őket .

- Sziasztok! – mosolyogtam .

- Neked is szia .- szólt oda Edward kicsit csípősen! Hát ennek meg mi a baja ?

- Köszöntem! – értetlenkedtem viselkedésén , miközben elengedtem a két lányt.

- Nyugi , nem az a baja . Most éppen féltékeny . – vihogott Emm.

- Ugyan minek ? És egyáltalán kire?

- Jaj .. te tényleg nem veszed észre vagy csak pusztán vak vagy ?- húzta fel a szemöldökét Jazz.

Na jó , most már tényleg nem értettem semmit . Csak álltam ott mint egy idióta , és ide oda kapkodtam a tekintetem köztük. Lehet hogy csak nekem ilyen lassú az észjárásom?

-Még mindig nem értem . – vágtam fintort.

-Semmi .. csak Emm hozza a formáját ! Ugye Emmett ?! – szólt rá erélyesen Edward , s egy fenyegető pillantást vetett rá .

- Persze , persze . – legyintett mosolyogva az érintett .

Pár percig komolyan elgondolkodtam . Pontosan mire értette Emmett az előbb , hogy féltékeny ? Úgy tudtam , hogy egy ember lány sem keltette fel az érdeklődését itt az iskolába. Vagy ha még is , akkor arról én biztos tudnék .. vagy talán az a baja hogy mi az előbb Tommal … nem Bella . Már megint hülyeségeken töröd az agyad ! - szidtam meg magam gyorsan , és gondolatban még pár pofont is kiosztottam magamnak amiért megint ilyeneken jár az eszem .

-Váltsunk témát! Suli után átjössz Bella ? – csicseregte Alice .

- Hát suli után van egy kis elintézni valóm ..

- Randija lesz Alice . Nem hallottad az előbb ? – horkantott fel Emmett .

- Emmett . Ez nem vicces ! Hagyd abba . – szólt r á Rose , én pedig hálásan néztem rá .

- Oké,oké.

- Na szóval akkor utána átjössz ? – folytatta mintha Emmett meg sem szólalt volna .

- Persze .. ha nem lesz semmi más programom akkor átnézek. – mosolyogtam rá , mire Ő csak a nyakamba ugrott .

- Alig várom . Majd meglátod milyen jó kis programot tervezek mára! Na de szerintem mennyünk be .. mindjárt becsengetnek. – mindenki elköszönt tőlem , és indultunk a saját óránkra .

Első órám irodalom van . Kész szenvedés volt végig ülni negyvenöt percet . Az anyag nem foglalta le eléggé a gondolataimat , így ismét szárnyra kapott a fantáziám. A bizonytalanságom elmúlt .. kétségtelenül Tom valami más. Hisz értette a célzást , hogy a „falnak is füle van” . Tehát tudja .. és Ő is az . De sehogy sem tudtam össze illeszteni a kék szemeit , puha és barna bőrét a vámpír léttel . Azt pedig végképp nem értettem , hogy mit keresett Ő ott ? És miért mentett meg ? Hisz ott is hagyhatott volna a sorsomra.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtam a fejemben .

- Ms. Swan ?- hallottam meg a nevem . Azonnal felkaptam a fejem és bambán bámultam. Nem figyeltem .. így lila gőzöm sem volt , hogy mi volt a kérdés , vagy hogy volt-e kérdés. A számat kezdtem rágni , és tanácstalanul fordultam a padtársam mellé , aki halkan megsúgta a választ .

- Ööö .. az Újkorban ?! – válaszomban annyira nem voltam biztos , hogy inkább kérdésre sikeredett , de a tanár elfogadta , és megkért , hogy ha befejeztem a holdutazást , figyeljek egy kicsit . Én csak lehajtottam a fejem , és úgy csináltam mintha nagyon a jegyzetemre figyelnék . Ez bevált . Többször nem szólított a tanár , és volt időm tovább agyalni képtelenségeken.

A többi órámon nem történt semmi érdekes. Matekon Tom mellett ültem ismét . Megbeszéltük , hogy suli után a parkolóban találkozunk , és sétálunk egyet , közben beszélgetünk . Kicsit féltem igazából . Teljesen idegen a számomra , és még is elmegyek vele sétálni csak azért , hogy kiszedjek belőle pár dolgot .. erre mondják azt , hogy a bátorság egy ponton túl már őrültség !

Mikor ebéd szünet következett megkönnyebbülve lépkedtem a menza felé. A szokásos helyemre ültem , és szokásosan Emmett baromságait hallgathattam.

- Szóval Bella mikor jössz át ? Mert még vásárolni is szeretnék , és gondolom neked nincs kedved .. és úgy gondoltam hogy mielőtt átjössz gyorsan megfordulunk Rose-val meg a fiúkkal.- kezdte Alice azonnal .

- Hát nem tudom … amint végzek minden dolgommal megyek. Úgy jó ?

- Persze . – csiripelte vidáman.- Majd hívlak , rendben ? – tette hozzá. Bólintottam egyet jelezve hogy nekem nincs ellene semmi kivetésem .

- Hova mész Belluska ? Beoltatod a kutyusodat ? – kérdezte Emmett . Kutyámat ? Nincs is kutyám . – értetlenkedtem magamban . Szerintem elég butus képet vágtam , mert mindenki nevetésben tört ki.

- De hisz nekem nincs is kutyám . – adtam hangot a gondolataimnak .

- Jaj , dehogynem . Én Jacob-ra értettem .

- Emm .. te nem vagy normális . – csóváltam meg a fejem mosolyogva . Nem volt kedvem lekiabálni a fejét.

- Szóval akkor ezt vegyem egy igennek ? – folytatta tovább.

- Emmett .. ha nem hagyod abba , én esküszöm hogy ..

- Hogy ?

- A szádba tömöm azt a tál pörköltet . – mondtam fülig érő vigyorral . Edwardék jót mulattak rajtam , és Emmett fancsali képén . Gondolom elképzelte milyen íze lehet a pörköltnek. Persze finom , de számukra olyan , mintha sarat ennének.

- Ahhoz előbb meg kell még enned pár gombócot . – mondta pár perccel később .

- Ugyan .. szerintem Edward szívesen segítene . – kacsintottam Edward-ra.

- Na ná . De ha gondolod Jazz is beszáll szerintem a kaja csatába. – vihogott Edward és Jazz .

- Na fiúk … lesz este dirr durr … - dőlt hátra Emm sértetten a székben . Rose vigasztalás kép nyomott egy csókot kedvese ajkára .

- Na lányok , nekem órára kell mennem . – pattantam fel a székemből . A tálcámat megragadtam , betoltam a konyhás néniknek és igyekeztem órára . Szerencsére már csak egy biológia volt vissza .. amiről Edward ellógott , így nyugodtan dőlhettem végig a padban , miközben valami bugyuta filmet néztünk. Alig vártam hogy kicsengessenek , és végre beszélhessek vele . Az óra nagyon lassan telt . A filmen a fele osztály aludt , a másik pedig levelezett a padtársával . Én egyiket sem tudtam . Így maradt a film nézése.

- Na gyerekek .. remélem tetszett a film. Holnap dolgozatot írunk belőle, tehát tanuljatok . – jelentette be a tanár óra végén. Most áldottam magam amiért rászántam magam hogy nézzem. Talán megírom egy hármasra.

Lassan össze szedegettem a cuccaimat , és közben az ablakon figyeltem kifelé , hátha meglátom már . Még nem volt sehol , szóval én sem siettem annyira. Nyugisan battyogtam a folyosón pedig legszívesebben futottam volna . Alig bírtam magam visszafogni.

Mikor kiléptem az ajtón megcsapott a kellemes hűs levegő. Mélyeket lélegeztem , s szaporán lépkedtem a kocsija felé , ahol már várt engem karba tett kezekkel …

7 megjegyzés:

  1. Szia Trixy!
    Már alig vártam, hogy folytasd a története. Szerintem nagyon jó lett. Kitettél magadért. Még így bétázatlanul is jó, csak néhol el van csúszva, de nem vészes. El kellett az elejétől olvasnom mert nem emlékeztem mindenre. Baromira élveztem egyszerre olvasni 11 fejezetet. Van itt minden, mint a mesébe.. szerelmi 3 szög, poénok, dráma. Rendesen megkavartad a történetet annyi szent.
    Rengeteg kérdésem lenne Pl: Jacke-Bella páros marad vagy Bella-Edward lesz, és ki az a Tom?
    Ilyen és ehhez hasonló "értelmes" kérdések.
    Tudom én hogy majd a történetből kiderül, de hát na!
    Nagyon, Nagyon várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  2. Szia Ruby :)

    Nagyon nagyon örülök ... hogy tetszik :D igyekszem .. és be kell vallanom hogy még én magam is elvesztettem a fonalat , és nekem is előröl kellett olvasnom mielőtt megírtam volna ezt ! :D A párosokról pedig annyit .. hogy az legyen titok :D a történet vége a fejemben van , és amíg nem érkezünk addig a pontig el a történetben addig nem árulok el semmit ... így izgalmasabb lesz :) És hogy ki is Tom ... pár fejezet múlva kiderül. És mivel itt a nyári szünet , remélhetőleg több időm lesz majd írni ... mivel kiesik a suli , bár több buli jön majd , de megoldom :) A folytatás pedig hamarosan jön :) puszi , Trixy :)

    VálaszTörlés
  3. Hello :D

    Még csak tegnap találtam a töridet, de egyhuzamban elolvastam a 11 fejezetet és tetszik :D
    Hm. Nemtudom de Jacob egy kicsit furcsa nekem, lehet hogy csak azért mert Bellával van..
    Edward ugyanolyan kis édes mint a könyvben :D És Tom a titokzatos idegen (:
    Mint említettem hogy tetszik a töri és várom már a következő fejezetet :D

    VálaszTörlés
  4. Szia:D
    Na hát az hiszem vissza kell rázódnom mert nem vágok mindent,de ez legyen az én problémám.:D
    Kíváncsi vagyok mi Tom:D
    Jacobbal mi van?:D
    Edward egy hülyexD Tetszik neki Bella erre?:D Féltékenykedik ám:D
    Nagyon tetszett:D
    Siess*-*

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon nagyon tetszik a törid. :P
    Jacobbal mi lesz? Jó lenne, ha Bellának is leesne, hogy Edwardot jobban szereti (legalábbis én ebben reménykedem, meg hát eléggé ezt szűröm le az eseményekből :D, remélem nem tévedek) Szegényke vak egy kissé! :D Mondjuk Ed sem segíti a dologban csak féltékenykedik, de nem mond semmit. :) Remélem majd alakulgat már valami köztük.
    Vajon Tom is vámpír csak valami képessége van amitől máshogy néz ki? Vagy nem is vámpír? Hát remélem majd megtudjuk. :D
    Várható még valamikor frissítés? Nem hagyod abba az írását, ugye? Annyira imádom és várni fogok a következő fejezetre bármeddig. :) Szóval gratulálok szuper lett.
    Puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia
    Nagyon tettszik ez a történet. :) Alig várom már a fojtatást. Remélem hogy Bella rádöbben hogy szereti Edwardot. És mi lehet Tom? Remélem lesznek benne olyan részek amikor Bella egy kicsit többet van Edwarddal.:)
    Nagyon várom már a folytatást. Siess vele.
    Puszi
    Beky

    VálaszTörlés
  7. Én megsérült, és szívű, amikor egy nagy probléma merült fel a házasságban hét hónappal ezelőtt, köztem és a férjem. olyan szörnyű volt az ügyet bíróság a válás. Azt mondta, soha többé nem akart velem maradni, s nem szeretett volna többé. Így csomagolni ki a házat, és velem és a gyerekek mennek keresztül komoly fájdalmak. Próbáltam minden lehetőséget, hogy visszakapja után sok koldulás, de minden haszontalan volt, és megerősítette, hogy ő tette a döntést, és soha nem akart látni engem újra. Tehát egy este, amikor jöttem vissza a munkából, találkoztam egy régi barátom, aki megkérdezte tőlem a férjem. Szóval Elmagyaráztam neki mindent, így azt mondta nekem, hogy csak így tudok a férjem vissza, hogy látogasson el a helyesírási leadott DrIgbinovia, mert tényleg működött neki is. Szóval soha nem hittem a helyesírás, de nem volt más választása, mint hogy kövessék a tanácsát. Aztán adta nekem az e-mail címet doctorigbinovia93@gmail.com a helyesírási leadott, hogy meglátogatta. Így a következő reggel küldtem egy e-mailt a címre adta nekem, és a helyesírás követelmények megnyugtatott, hogy én is kap a férjem vissza a két nap. Micsoda fantasztikus kijelentés! Soha nem gondoltam így beszélt hozzám, és azt mondta, mindent, amit kell tennem. Aztán másnap reggel, így meglepő, hogy a férjem, aki nem hívott meg az elmúlt 7 hónapban, hívott be, hogy jön vissza. Milyen csodálatos! Szóval így jött vissza ugyanazon a napon, sok szeretettel és örömmel, és bocsánatot kért az ő hibájából, és a fájdalmat okozott nekem, és gyermekeinket. Mivel ez a nap, a kapcsolatunk már erősebb, mint előtte volt, segítségével DrIgbinovia Szóval konzultálni fogsz kint, ha bármilyen problémája van a kapcsolatot vele, adok 100%-os garanciát, hogy ő segít, akkor is hívják, vagy add neki izé-app +2348144480786 A nagy köszönet Drigbinovia..!

    VálaszTörlés