Sziasztok . Igen ... végre kész lettem .:D De mielőtt elolvasnátok ezt olvassátok el ! Nos .. szép és jó , hogy fent van a friss ... VISZONT ! nagyon régen volt friss ... és írtam ... szóval ha nem gond , akkor szeretnék pár komit , hogy milyen . Ez nekem most olyan , mint mikor elkezdtem és feltettem az első fejezetet. Izgulok , hogy milyen lett , és jó lenne ha kapnék pár kommentet , hogy milyen is volt :) Minnél több komit kapok , annál hamarabb jön a friss .. :)Köszönöm mindenkinek a türelmet , hogy bírtatok várni , és
hogy még itt vagytok :) puszi mindenkinek : Trixy :)
( Bétázatlan , szóval a helyesírást lécci nézzétek el nekem , mert fáradt vagyok ... ha lesz időm akkor valameik nap átnézem )
Mikor ismét kinyitottam a szemem , fogalmam sem volt , hogy tulajdon képen hol vagyok . A fejem borzasztóan fájt , és kissé émelyegtem is . Pár percig csak feküdtem mozdulatlanul , s csak a plafonra meredtem , üveges szemekkel , majd egyszer csak hirtelen eszembe jutott , hogy tulajdon képpen mi is történt velem . Mikor ezt végig gondoltam , azzal egy időben ültem fel az ágyba hirtelen , s néztem alaposabban körbe . Mikor felismertem a halványkék falat , és a hatalmas és kényelmes francia ágyat , nagy kő esett le a szívemről . A Cullen házban voltam . Az én második otthonomban .
Lassan kikecmeregtem az ágyból , s a nappalit céloztam meg . A járással kissé még bajok voltak , ugyanis ahogy felkeltem , meginogtam , s bizonytalanul kerestem valami támpontot , amibe szükség esetén belekapaszkodhatnék . Mikor ismét vissza nyertem egyensúlyomat , határozottan indultam le a nappaliba , remélvén , hogy ott csak találok valakit . Lassan kullogtam le a lépcsőn . Már majdnem leértem , s már hallottam is a többiek beszélgetését .
-De most komolyan . Szerintetek még is milyen elmebeteg vámpír képes ilyenre ? Fényes nappal , könyörgöm . Bárki megláthatta volna. Én azt mondom , keressük meg a fickót , és adjunk neki. – ki más mondta volna ezt a mondatot , ha nem a drágalátos Emmett ?
-Emmett , gondolkodj már ! – förmedt rá Rosalie .
- Most miért ? És ha újból Belluskára támad ? Eddy cica azt nem élné túl !
- Emmett ! Hagyd abba ! – ez már Edward hangja volt , tele haraggal.
Úgy gondoltam , hogy eleget hallottam . Később is kibírnak beszélni a hátam mögött .
Ledöcögtem a lépcsőn , s a nappaliba érve láttam , amint mindenki a kanapén terpeszkedik . Itt volt mindenki .
-Csipkerózsika felébredt álmából . – csipkelődött Emmett.
Válasz kép villantottam egy ezer wattos mosolyt . Alice szupergyors sebességgel pattant elém , s ölelt meg . Olyan hirtelen ért az egész , felkészülni sem volt időm . Szó szerint a nyakamba vetette magát , én pedig a padlóra zuhantam vele együtt .
-Csak nem kicsi a rakás ? – kacagott Emmett a hátunk mögött . Mérgesen fújtam egyet , de Alice-t nagyon nem zavarta Emmett csipkelődése.
-Alice , én is örülök neked , de igazán leszállhatnál rólam ! – fuldokoltam alatta .
-Rendben. Csak annyira aggódtam miattad . – mondta szomorkásan. Miután lemászott rólam , segített nekem is felkelni . Most jó alaposan végig mértem magam , és rájöttem , hogy az öltözékem nem éppen szalon képes . Egy vörös selyem hálóing volt rajtam , aminek a kilencven százalékát csipkéből készítették .
Elpirultam , mikor Edward szeme sarkából felém pillantott . Nyelt egy nagyot , majd villámgyorsan elsietett a szobájába .
-Alice! – ezt a szót úgy ejtettem ki , mintha káromkodnék .
Egyből tudta , hogy mit akarok , így már el is kezdett hebegni , és kutyakölyök szemekkel meredt rám .
- De annyira jól áll !
- Miért kellett rám adni ezt az izét ? – mutattam végig a hálóingemen dühösen.
- Hát mert jól áll . Jaj , most komolyan ez a hálóing a legnagyobb problémád ? – mutatott rá . Igaza volt . Tényleg nem ez volt ebben a pillanatban a legnagyobb bajom . Sokkal fontosabb dolgok is voltak , amikre választ akartam kapni .
- Hogy találtatok rám ? – kérdeztem egyből az első dolgot , ami az eszembe jutott hirtelen .
- Valaki küldött nekünk , jobban mondva Alice-nek egy sms-t.- magyarázta Rose kedvesen , miközben lehuppantam a kanapéra , és kényelmesen elhelyezkedtem . Alice csak helyeslően bólogatott , miközben Jazz ölébe fúrta magát .
Még is ki küldhette azt az sms-t ? Lehet , hogy Ő ?
- Bella , ki támadott meg ? – kérdezte Carlisle a megszokott nyugodt hangján . Kellett egy perc , mire a mondatot felfogtam .
-Ugyan az , aki Seattlell-ben .
- Látjátok , én megmondtam . – susogta halkan Alice . Nem igazán értettem , hogy miről is van szó , inkább csendben maradtam , és gondolkodtam . Szinte újra éltem az egészet . Ahogy elütöm azt a vámpírt , mikor kiszállok és megnézem , hogy él-e még . Amikor felkel és üldözőbe vesz . Majd hirtelen megbotlok a lábamban , és két kőkemény , jéghideg izmos kar közé esem . Aztán belenéztem aranyszín szemébe , és elájultam majd itt ébredtem . Így vissza gondolva az egész hátborzongató . Ugyan akkor most kapcsolok csak , hogy ki is mentett meg . Úr Isten !
- Úr Isten !
- Mondtál valamit ? – kapott mindenki felém . Ajaj , lehet , hogy ez már hangos volt ?
- Nem semmit . Csak .. csak most mennem kell . – felpattantam a kanapéról , és azonnal a bejárati ajtó felé indultam . Feltéptem az ajtót , és köszönés nélkül indultam az autóm felé . Már majdnem elértem a kocsim , mikor egy röhögő hang megállított . Vissza fordultam a ház felé , hogy Emmett ossza meg velem is a nevetés tárgyát .
- Most meg min nevetsz ? – kérdeztem mérgesen . Nem válaszolt , csak fogta a hasát , és fulladozott tovább . Pár másodperc múlva Alice és Rose is csatlakozott hozzá , csak Ők halkabban és csilingelőbben nevettek , mint az a nagy mamut .
- Be .. Bella .. van … van fogalmad róla , hogy egy szál hálóingben akarsz elmenni ? – mutatott rá a tényre Emmett .
-Ez nem vicces . – pirultam el . Lassan vissza mentem a házba és áthúztam azt a borzadály hálóinget utcai viseletre. Emmett jót szórakozott rajtam , és biztos vagyok benne , hogy ezt egy darabig nem fogja elfelejteni . Miután kész lettem , ismét nagy lendülettel indultam meg a kocsim felé , és ezúttal nem jött utánam Emmett röhögve . Elköszöntem mindenkitől , és bepattantam a kocsimba . Tulajdon képpen fogalmam sem volt , hogy hol találom meg Őt , de egy valamiben biztos voltam . Beszélnem kell vele .
Épp , hogy csak kikanyarodtam Cullenék bekötőútjáról az országútra, csörgött a telefonom . Mielőtt felvettem megnéztem ki keres . A kijelzőn ez a név állt : Anyu .
-Szia anyu , mondjad . – vettem fel azonnal a telefont , közben kikerültem egy hatvanas éveiben járó papát aki épp városnéző turistát játszott és vagy ötvennel zötykölődött .
- Kincsem , mikor óhajtasz haza jönni ? Már lassan este fél kilenc van , és még haza sem jöttél .
A fenébe . Ezt el is felejtettem .
-Őő .. hát lassan megyek , oké ? Csak még el kell intéznem valamit. De ígérem sietek . Szia . – kinyomtam a telefonomat , és az anyósülésre dobtam. Tanácstalanul hajtottam be a városba , s kezdtem járni az utcákat , hát ha kint sétál valahol. Minden helyre elnéztem , ahova csak lehetett , de sehol nem találtam .
Fél óra keresés után feladtam , hogy megtalálom . Közben a hasam jelezni kezdett , hogy éhes vagyok . Kerestem egy kisboltot , ami ilyen későn nyitva van , de amekkora szerencsém van , egy sem volt nyitva .
Hülye Forks . Átkozott boltok . Átkozott kisváros . – miközben ehhez hasonló szitok átkokat szórtam erre a kis városra , elértem az egyik nagyobb bevásárló központba . Szerencsére égtek a lámpák , az emberek pedig özönlöttek az egész boltban . Nem szándékoztam túl sok időt eltölteni bent . Vettem magamnak egy kisüveg kólát , és valami péksüteményt , ami ugyan nem laktat , de még is több mint a semmi .
A kocsimban megettem a sütit amit vettem , közben gondolkodtam. Beszélnem kéne vele , de még is hol keressem ? Hisz már az egész várost bejártam . És különben is . Mekkora annak az esélye , hogy ilyenkor kint sétál ? Őszintén szólva egyenlő a nullával . Habár … egy helyen még nem kerestem .
Beindítottam a kocsimat , a sütis zacskót pedig kidobtam az ablakon , és úgy tettem , mintha nem én lettem volna a szemetelő huligán . Kissé csalódott voltam , hogy nem találtam meg . De hát mit is képzeltem ? Hogy majd csak úgy összefutunk valamelyik boltban ? Azt hiszem kezdek megőrülni !
Kénytelen voltam haza menni . Persze mikor haza értem , anya rendesen ordított velem , de hamar meguntuk mind a ketten , így én inkább felmentem a szobámba , Ő pedig a saját dolgára igyekezett , és ahogy hallottam a garázs felöl , az nem a ház közelében van . Késő volt már , és igazából teljesen kimerített a nap. Pár percig csak ültem az ágyamban , és próbáltam valami megoldás után kutatni , de valahogy nem akart összejönni . Annyi verzió megjelent e fejemben , de egyik képtelenebb volt mint a másik .
Végül arra jutottam , hogy teljesen elment az eszem . Mérgesen indultam meg zuhanyozni , majd miután végeztem az ágyba vetődtem szó szerint , s rögtön el is aludtam .
*.*
Másnap mikor kinyitottam a szemem , nem tudtam eldönteni , hogy álmodtam csak , vagy tényleg megtörtént a tegnap . Csak feküdtem az ágyban , s homályos emlékfoszlányaim között kutakodtam . Suli, La Push , Sam , kocsi , idegen , vámpír, futok , elesek , belebotlok, majd Cullen villa . Naggyából ez az esemény játszódott le ismét a fejemben . Mikor tudatosult bennem , hogy valójában megtörtént , olyan hirtelen ültem fel az ágyamban , hogy még én magam is beleszédültem .
Talán ma tudok vele beszélni . Hiszen iskolába muszáj jönnie .
Kipattantam az ágyamból , és megcéloztam a fürdőt . Rekord sebességgel készültem el . A ruháim között sem válogattam kimondottan . Magamra kaptam az egyik kék kivágott felsőmet , és egy hozzá illő csőnacit , mellé pedig egy dorkót . Leszáguldottam az emeletről , le a nappaliba , ahol drága édes apám épp anyával beszélgetett .
- Jóreggelt ! – mosolyogtam szélesen rájuk .
- Szervusz kicsim . – köszöntek vissza egyszerre .
Beszaladtam a konyhába , belapátoltam a reggelimet , és már rohantam is a kabátomért .
- Nahát , hova ilyen sietősen ? – emelte magasba anyu gyanakvóan a szemöldökét . Istenem , nincs más dolga ? Mindig ilyenkor kell észrevennie mindent ?
- Hát ma gondoltam előbb bemegyek , hogy feltudjak készülni a .. a matek dolgozatra . – na hát megy ez nekem ! Dicsértem meg magam .
- Rendben , de ugye ma nem maradsz el olyan sokáig ?
- Nem , de most tényleg mennem kell . Sziasztok . – amint kiléptem az ajtón , fellélegeztem . Vámpírt megszégyenítő gyorsasággal indultam meg a kocsim felé . Mikor oda értem , ugyan azzal a lendülettel téptem fel kedves kocsim ajtaját , és pattantam be az ülésre . Izgatottan markolásztam a kormányt egész úton , s vártam hogy beérjek az iskola területére . Csak remélni mertem hogy jön ma suliba , és lesz alkalmam vele beszélni négyszemközt . Tudnom kell , mi Ő valójában , és megköszönni sem ártana , hogy megmentett .
Mikor beértem az iskola parkolójába Cullenék autója már ott parkolt , körülötte Edwardék . Pár pillantást vetettem rájuk , és a szememmel izgatottan kezdtem keresni Tom-ot , hátha valahol meglátom a gyönyörű fekete Auston Martinja mellett. De akár hogy kerestem sehol sem találtam. Már majdnem feladtam és siránkozni kezdtem , mikor megpillantottam a fekete gyönyörűséget , mellette a titokzatos tulajdonosát aki engem nézett amint körözök a parkolóban. Lesütött szemmel álltam be a mellette lévő szabad helyre. Közben még véletlen sem vetettem felé egy pillantást sem , mert akkor amilyen gyáva vagyok , inamba száll a bátorság. Elvégre , hogy néz ki , hogy oda állítok elé és azt mondom : „ Szia .. tegnap majdnem megölt egy szadista vámpír , de valaki megmentett. Úgy rémlik te voltál .. de nem biztos mert elájultam .”-ezt végig gondolva borsózott a hátam, hogy mi van ha talán tévedek , és nem is Ő volt , hanem egy másik jótét lélek , aki véletlen csak erre tévedt és megsajnált .
Jajj Bella .. miket beszélsz?! Gyerünk , mély levegőt , aztán indulj ! – bíztattam magam gondolatban .
Lassan , nagyon lassan kiszálltam a kocsimból és megkerültem azt . Közben a térdeim úgy remegtek akár a kocsonya , és a torkomban is gombóc nőtt , és úgy éreztem megfulladok . Viszont a kíváncsiságom határtalan . Talán ez volt az mi bátorságot adott , hogy ilyen hülye kérdéssel elé merjek állni.
Végig a cipőmet bámultam , nem mertem ránézni . Mikor tudtam hogy már elég közel vagyok , felnéztem gyönyörű szép szemeibe , és hirtelen a magabiztosságom megingott .
Most teljesen úgy nézett ki , mint bármelyik diák itt az iskolába. Kék szemei , barnás fekete haja , izmos testalkata. Nem éppen az a tipikus vámpír kinézete van .. na nem mintha annyi hasonlítási alapom lenne .
-Szia . – törte végül meg a már kínos csendet .
-Szia. Öhm .. beszélhetnénk ? – a hangom kicsit remegett .. na jó , a kicsit nem éppen a megfelelő szó rá .
Szemei össze szűkültek , majd tekintetét elfordította rólam , s a fejem fölött elnézett arra , amerre sejtettem hogy Edward-ék árgus szemekkel figyelik furcsa párosunkat és tökéletes hallásukkal végig követik a párbeszédünket. Tudtam nagyon jól , hogy vigyáznom kell mit mondok.
-Nem hiszem hogy a barátaidnak ez tetszene ! – fűzte hozzá.
-Lehetséges . De ez nem az Ő dolguk . Azzal beszélek akivel csak szeretnék és arról amiről csak szeretnék . – makacskodtam , és hátrapillantottam az érintett személyekre. Edward kissé felszülten támaszkodott az autójának , míg a többiek kíváncsian kémleltek minket .
-Szóval ?
-Nem is tudom , hogy nekünk van-e miről beszélnünk . - nézett vissza rám . A szemei villámokat szórtak felém. Szinte láttam benne a dühöt .
-Ha nem vagy hajlandó beszélni , akkor majd én beszélek itt és most . Jól gondolod meg … itt még a falnak is füle van . – biccentettem aprót Edward-ék felé , jelezve hogy ha kell , én itt is felvetem neki az elméletemet , mi szerint Ő vámpír és Ő mentett meg a minap .
Pár percig farkas szemet néztünk , majd mikor feladta , nagyot sóhajtott , és megadóan bólintott .
-Rendben . Megeggyeztünk . Mikor és hol ? – nyögte halkan .
-Matekon megbeszéljük . Most mennem kell . Tudod .. a falnak is füle van . Addig is szia . – mondtam mosolyogva .
-Akkor matekon . – mondta Ő is , majd elsétáltam Edwardék felé. Már egyből kiszúrtam Emm kaján vigyorát , és perverz szemöldök huzogatását . Először nem tudtam hova tenni a víselkedését , de aztán visszapörgettem az cselekményeket a fejemben , és a párbeszédünket Tommal , és rájöttem , hogy kicsit férre lehetett érteni a helyzetet . Remek – füstölögtem magamban , miközben egyre közelebb bukdácsoltam feléjük.
- Szia kiscsaj ! – vigyorgott a képembe a nagy maci . Én csak gyerekesen nyelvet öltöttem rá és adtam neki egy puszit.
- Szia Bella . – ugrott a nyakamba Alice és Rose egyszerre . Kicsit késve , de vissza öleltem őket .
- Sziasztok! – mosolyogtam .
- Neked is szia .- szólt oda Edward kicsit csípősen! Hát ennek meg mi a baja ?
- Köszöntem! – értetlenkedtem viselkedésén , miközben elengedtem a két lányt.
- Nyugi , nem az a baja . Most éppen féltékeny . – vihogott Emm.
- Ugyan minek ? És egyáltalán kire?
- Jaj .. te tényleg nem veszed észre vagy csak pusztán vak vagy ?- húzta fel a szemöldökét Jazz.
Na jó , most már tényleg nem értettem semmit . Csak álltam ott mint egy idióta , és ide oda kapkodtam a tekintetem köztük. Lehet hogy csak nekem ilyen lassú az észjárásom?
-Még mindig nem értem . – vágtam fintort.
-Semmi .. csak Emm hozza a formáját ! Ugye Emmett ?! – szólt rá erélyesen Edward , s egy fenyegető pillantást vetett rá .
- Persze , persze . – legyintett mosolyogva az érintett .
Pár percig komolyan elgondolkodtam . Pontosan mire értette Emmett az előbb , hogy féltékeny ? Úgy tudtam , hogy egy ember lány sem keltette fel az érdeklődését itt az iskolába. Vagy ha még is , akkor arról én biztos tudnék .. vagy talán az a baja hogy mi az előbb Tommal … nem Bella . Már megint hülyeségeken töröd az agyad ! - szidtam meg magam gyorsan , és gondolatban még pár pofont is kiosztottam magamnak amiért megint ilyeneken jár az eszem .
-Váltsunk témát! Suli után átjössz Bella ? – csicseregte Alice .
- Hát suli után van egy kis elintézni valóm ..
- Randija lesz Alice . Nem hallottad az előbb ? – horkantott fel Emmett .
- Emmett . Ez nem vicces ! Hagyd abba . – szólt r á Rose , én pedig hálásan néztem rá .
- Oké,oké.
- Na szóval akkor utána átjössz ? – folytatta mintha Emmett meg sem szólalt volna .
- Persze .. ha nem lesz semmi más programom akkor átnézek. – mosolyogtam rá , mire Ő csak a nyakamba ugrott .
- Alig várom . Majd meglátod milyen jó kis programot tervezek mára! Na de szerintem mennyünk be .. mindjárt becsengetnek. – mindenki elköszönt tőlem , és indultunk a saját óránkra .
Első órám irodalom van . Kész szenvedés volt végig ülni negyvenöt percet . Az anyag nem foglalta le eléggé a gondolataimat , így ismét szárnyra kapott a fantáziám. A bizonytalanságom elmúlt .. kétségtelenül Tom valami más. Hisz értette a célzást , hogy a „falnak is füle van” . Tehát tudja .. és Ő is az . De sehogy sem tudtam össze illeszteni a kék szemeit , puha és barna bőrét a vámpír léttel . Azt pedig végképp nem értettem , hogy mit keresett Ő ott ? És miért mentett meg ? Hisz ott is hagyhatott volna a sorsomra.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtam a fejemben .
- Ms. Swan ?- hallottam meg a nevem . Azonnal felkaptam a fejem és bambán bámultam. Nem figyeltem .. így lila gőzöm sem volt , hogy mi volt a kérdés , vagy hogy volt-e kérdés. A számat kezdtem rágni , és tanácstalanul fordultam a padtársam mellé , aki halkan megsúgta a választ .
- Ööö .. az Újkorban ?! – válaszomban annyira nem voltam biztos , hogy inkább kérdésre sikeredett , de a tanár elfogadta , és megkért , hogy ha befejeztem a holdutazást , figyeljek egy kicsit . Én csak lehajtottam a fejem , és úgy csináltam mintha nagyon a jegyzetemre figyelnék . Ez bevált . Többször nem szólított a tanár , és volt időm tovább agyalni képtelenségeken.
A többi órámon nem történt semmi érdekes. Matekon Tom mellett ültem ismét . Megbeszéltük , hogy suli után a parkolóban találkozunk , és sétálunk egyet , közben beszélgetünk . Kicsit féltem igazából . Teljesen idegen a számomra , és még is elmegyek vele sétálni csak azért , hogy kiszedjek belőle pár dolgot .. erre mondják azt , hogy a bátorság egy ponton túl már őrültség !
Mikor ebéd szünet következett megkönnyebbülve lépkedtem a menza felé. A szokásos helyemre ültem , és szokásosan Emmett baromságait hallgathattam.
- Szóval Bella mikor jössz át ? Mert még vásárolni is szeretnék , és gondolom neked nincs kedved .. és úgy gondoltam hogy mielőtt átjössz gyorsan megfordulunk Rose-val meg a fiúkkal.- kezdte Alice azonnal .
- Hát nem tudom … amint végzek minden dolgommal megyek. Úgy jó ?
- Persze . – csiripelte vidáman.- Majd hívlak , rendben ? – tette hozzá. Bólintottam egyet jelezve hogy nekem nincs ellene semmi kivetésem .
- Hova mész Belluska ? Beoltatod a kutyusodat ? – kérdezte Emmett . Kutyámat ? Nincs is kutyám . – értetlenkedtem magamban . Szerintem elég butus képet vágtam , mert mindenki nevetésben tört ki.
- De hisz nekem nincs is kutyám . – adtam hangot a gondolataimnak .
- Jaj , dehogynem . Én Jacob-ra értettem .
- Emm .. te nem vagy normális . – csóváltam meg a fejem mosolyogva . Nem volt kedvem lekiabálni a fejét.
- Szóval akkor ezt vegyem egy igennek ? – folytatta tovább.
- Emmett .. ha nem hagyod abba , én esküszöm hogy ..
- Hogy ?
- A szádba tömöm azt a tál pörköltet . – mondtam fülig érő vigyorral . Edwardék jót mulattak rajtam , és Emmett fancsali képén . Gondolom elképzelte milyen íze lehet a pörköltnek. Persze finom , de számukra olyan , mintha sarat ennének.
- Ahhoz előbb meg kell még enned pár gombócot . – mondta pár perccel később .
- Ugyan .. szerintem Edward szívesen segítene . – kacsintottam Edward-ra.
- Na ná . De ha gondolod Jazz is beszáll szerintem a kaja csatába. – vihogott Edward és Jazz .
- Na fiúk … lesz este dirr durr … - dőlt hátra Emm sértetten a székben . Rose vigasztalás kép nyomott egy csókot kedvese ajkára .
- Na lányok , nekem órára kell mennem . – pattantam fel a székemből . A tálcámat megragadtam , betoltam a konyhás néniknek és igyekeztem órára . Szerencsére már csak egy biológia volt vissza .. amiről Edward ellógott , így nyugodtan dőlhettem végig a padban , miközben valami bugyuta filmet néztünk. Alig vártam hogy kicsengessenek , és végre beszélhessek vele . Az óra nagyon lassan telt . A filmen a fele osztály aludt , a másik pedig levelezett a padtársával . Én egyiket sem tudtam . Így maradt a film nézése.
- Na gyerekek .. remélem tetszett a film. Holnap dolgozatot írunk belőle, tehát tanuljatok . – jelentette be a tanár óra végén. Most áldottam magam amiért rászántam magam hogy nézzem. Talán megírom egy hármasra.
Lassan össze szedegettem a cuccaimat , és közben az ablakon figyeltem kifelé , hátha meglátom már . Még nem volt sehol , szóval én sem siettem annyira. Nyugisan battyogtam a folyosón pedig legszívesebben futottam volna . Alig bírtam magam visszafogni.
Mikor kiléptem az ajtón megcsapott a kellemes hűs levegő. Mélyeket lélegeztem , s szaporán lépkedtem a kocsija felé , ahol már várt engem karba tett kezekkel …
.jpg)
