6.fejezet ( Part2 )

Hali :D
Na kérem szépen , itt a befejező rész . Kicsit lapos lett , de szerintem a vége kárpótol mindenért :D Úgy terveztem , hogy később hozom a fejezetet , de megesett a szívem Szisz^^-en , ezért még ma megírtam .
Nem mondanám , hogy jó lett , de csak most fognak beindulni az események , és a hormonok csak úgy isten igazából !
Köszönöm a 14 rendszeres olvasót , és a kommenteket ! :) Bár , nem haragudnék meg , ha ehhez kapnék három kommentet , de nem nyafogok !:D
Jó olvasást , és ha tudtok , lécci , írjatok komit :$ Sokat segítenétek :)
Puszi,Trixy:)





Gyorsan kipattantam a kocsimból , majd lassan araszolni kezdtem feléjük . Mind rám vártak , Alice levakarhatatlan vigyora most is ott bujkált ajkai szegletében . Edward alaposan végig mérte az öltözékemet , majd nyelt egy nagyot . Emm csak elismerően füttyentett egyet , mire Rose-tól bezsebelt egy hatalmas nyakast . A számomra két ismeretlen vámpír biztatóan mosolygott .
- Jaj , úgy örülök , hogy eljöttél . - szökdelt mellém a gumilabda , majd gyorsan arcon puszilt . Már kezdtem hozzá szokni .
Halványan elmosolyodtam , majd az idegen vámpírok felé fordultam .
- Én Carlisle Cullen vagyok . De szólíts csak Carlislenak . Örülök , hogy megismerhetlek . - nyújtott kezet az idegen férfi . Habozás nélkül elfogadtam , mire Ő megkönnyebbült . A mellette álló nő melegen mosolygott , majd közelebb lépett , és bátortalanul kezet nyújtott . Az Ő kezét is habozás nélkül elfogadtam .
- Én Esmeé Cullen vagyok . Én is nagyon örülök , hogy megismerhetlek . - mondta melegen .
- Örülök , hogy megismerhettelek benneteket . - motyogtam félénken .
A szemeim újra a házra tévedtek . Ezt Emmett is észre vette .
- Na mi az ? Jó kis kéró , mi ? - dörmögte .
- Igen . Valóban szép . - fordultam vissza felé .
- Akkor nézd meg belülről is . - kezdett el húzni befelé Alice . Lassan botorkáltam mögötte , míg a többiek Alicet próbálták csillapítani , hogy ha így folytatja , akkor valószínüleg elterülök a füvön .
- Dehogy fog . - legyintett , majd belépett velem az ajtón , én pedig megkönnyebbülten lélegeztem fel , hogy nem vágódtam hanyatt . Valószínüleg Emmett évekig ezzel idegesítene .
Amint a megkönnyebbülésem véget ért , alaposan végig mértem a ház minden egyes négyzet méterét . Belülről még szebb volt , mint kívülről . Amint beléptem az ajtón , egy hatalmas nappali tárult elém , ami az egész földszintet elfoglalta . A falai itt is a fehér árnyalataiban játszottak . A hatalmas üvegablakoktól az egész világosnak és tágasnak tűnt . A falakon szebbnél szebb festmények lógtak , amik igazán illettek a stílusos bútorokhoz , berendezésekhez .
- Hűha . - ennyit bírtam kinyögni .
- Gyere . - húzott a kényelmes bőr kanapék felé , majd lehuppant kecsesen egy fotelba . Én is követtem a példáját , majd helyet foglaltam . Közbe a többiek is beértek , és elhelyezkedtek . Jasper Alice mögé állt , majd kezeit Alice apró vállaira rakta . Rose Emm ölébe bújt , a velem szembeni kanapén . Edward a karfára ült ,míg a szülők Rose és Emm mellé telepedtek le .
- Mond csak Bella , honnan tudtad meg a titkunkat ? - kérdezte Esmeé .
Alice-ékre néztem , mire csak megrándították a vállukat .
- Nem mondták el ?
- Nem . Jobbnak látták , ha te meséled el nekünk . - szólalt meg Carlisle kellemes hangján .
- Hát jó .. szóval .. - kezdtem el mesélni . Ezúttal mindent elmeséltem , és nem csak rébuszokban magyaráztam el az eseményeket . Mindenki csendben hallgatott , kiguvadt szemekkel . Mikor a végére értem , csendben emésztgették a hallottakat , majd mindenki hümmögni kezdett . Mindenkin látható volt , hogy tele van kérdésekkel , és alig várják , hogy fel is tehessék , és meg is kapják a válaszokat . Szinte már láttam a fejük fölött a kérdő jeleket . Kuncogva intettem , hogy kezdhetik a faggatózást .
- És még csak nem is ijedtél meg , hogy a barátod egy korcs ? - robbant ki azonnal Alice . A sértő szót elengedtem a fülem mellett .
- Nem . Inkább érdekesnek találtam , mint sem taszítónak .
- És Jake bevésődött beléd ? - kérdezte egy bársonyos hang . A szívem hangosan kezdte döngetni a bordáimat .
Mindenki szája mosolyra húzódott . Ez de ciki !
- Nem . És ettől félek a legjobban . - mondtam szomorkásan .
Nem is tudom , mit csinálnék Jake nélkül .
- Mennyit meséltek rólunk ? - kíváncsiskodott Carlisle .
- Nem sokat . Leginkább azt mesélték , hogy embereket öltök , és a kinézeteteket írták le . Innen tudtam egyből , hogy ti vámpírok vagytok . Bár , először nem voltam benne biztos . - magyaráztam .
- Miért nem ? - szólalt meg Jasper , és kicsit félre billentette a fejét .
Az ajkamat kezdtem harapdálni .
- Hát .. nem tudhattam biztosan . Amikor először megláttalak titeket , egyből feltűnt a természet feletti szépségetek , illetve a kréta fehér bőrötök . De .. a szemetek . Aztán , miután szitkozódni kezdtem , és oda kaptátok a fejeteket , egyből meggyőződtem . Mivel azt is mesélték , hogy a hallásotok , és minden más nagyon érzékeny .
- És azt honnan tudtad , hogy nem táplálkozunk ember vérrel ? - tette fel Jasper a következő kérdését .
- Jake mesélte . Ugye említettem neki , hogy találkoztam veletek , de a szemetek nem stimmel . Azt mondta , hogy az állatok vére miatt van . Ez igaz ?
- Igen . - bólogatott Alice .

Ha eddig kétségeim voltak , hogy bármi bajom esik itt , akkor ezzel az egy szóval teljesen elpárologtak . Megbíztam bennük . Akár milyen hihetetlen is , de így igaz . Halványan elmosolyodtam . Úgy láttam , hogy több kérdésük nincs , így most rajtam volt a sor .
- Van még kérdésetek ?
- Nem , nincs . - vigyorgott Alice .
- Bizonyos legendák keringenek , hogy némely vámpírnak van valami képessége , ez igaz ? - kérdeztem izgatottan .
- Igen , igaz . - mondta büszkén Alice . Lehetséges , hogy Ő neki is van ilyesmije ?
- És közületek is van ? Vagy ez minden vámpírnak van ?
- Itt elég sok van . Néha még sok is . És egyik bosszantóbb , mint a másik . - fintorgott Emm .
Nagyon kíváncsi lettem .
- És mi az ?
Gondolom senki nem tudta , hogy kivel kezdjék , így egymásra néztek tanácstalanul .
- Én befolyásolni tudom mások érzelmeit , illetve érzem azt . - fordult felém Jazz .
Hűha , akkor lehet , hogy eddig érzett mindent ? Jaj , istenem , mond hogy nem .
- Én pedig látom a jövőt . - csilingelte Alice vidáman .
Éreztem , ahogy az állam a puha szőnyeget súrolja . Ilyen nincs .
- Ez komoly ? - kérdeztem , miután végre szóhoz jutottam .
Hevesen bólogatni kezdett .
- De ez elég bonyolult . Az időt tisztán meg tudom jósolni . Az emberek kicsivel bonyolultabbak. A jövő mindig változhat , a döntéseink alapján . Az embereket nem látom olyan tisztán , mint minket , vámpírokat . - mesélte büszkén .
Pár percig emésztgettem a hallottakat , és igyekeztem nem elájulni . Majd mikor jött a harmadik bejelentés , azt hittem , szívgörcsöt kapok .
- Én hallom mások gondolatait . - búgta az a bizonyos bársonyos hang .
A szívem hirtelen a torkomban dobogott .
Úr isten ! Mindent hallott . A reggeli stírölésemet . Mindent . Úr isten . Most mit gondolhat rólam ?
- Jól vagy Bella , olyan sápadt vagy . - aggodalmaskodott Carlisle .
Nem bíztam most a hangomban , ezért csak egy aprót biccentettem . Mélyeket lélegeztem , és igyekeztem lenyugodni , és nem gondolni semmire .

Mikor kellő képen lenyugodtam , végre megtaláltam a hangom .
- Szóval .. akkor mindent hallottál , amit gondoltam ? - hajtottam le a fejem . Vártam , hogy kinevessen , és elhordjon mindennek , de nem tette . Felnéztem csodásan csillogó arany szemeibe .
- Nem . - rázta a fejét . Kérdően néztem rá , ugyan akkor nagy kő esett le a szívemről , de még nem bizonyosodtam meg róla , hogy igazat mond , vagy sem .
- Hogy ,hogy ? - billentettem félre a fejem , amikor úgy tűnt , többet nem kíván nyilatkozni .
- Nem tudom . De egyetlen árva gondolatodat sem hallom . Én sem tudom miért van ez . - úgy tűnt , nem éppen tetszik neki a dolog . Azonban én megkönnyebbülten sóhajtottam egyet .
- Ohh , miért lettél ilyen sápadt ? Csak nincs valami titkolni valód ? - huzogatta a nagy maci perverz módra a szemöldökét .
Megforgattam a szemeimet , majd villantottam egy mosolyt .
- Nem mindenki te . - pimaszkodtam . Emm vigyora szélesebb lett .
- Sokat tanulhatnál tőlem csajszi . De kislányokat nem akarok megrontani , még a végén pedofilizmussal vádolnának .
- Kikérem magamnak . Nem vagyok kislány . - szegtem fel az állam dacosan .
- Hány éves is vagy ?
- 17 leszek .
- Hűha , akkor még az vagy . Én kicsit idősebb vagyok .
- Kicsit ? - vihogott fel Jasper . Még soha nem láttam őt nevetni .
- Szerintem kicsit nagyon . - fűzte hozzá Edward is .
- Te csak meg se szólalj . Vén trotty . - vágott vissza Emmett .
Halkan felkuncogtam .
- Szóval tényleg nem hallod a gondolataimat ? - tértem vissza az eredeti témánkhoz , miután mindenki lenyugodott .
Nemlegesen megrázta a fejét .
- Ami azt illeti , én sem látom a jövődet . - vágott egy grimaszt Alice . Eléggé bosszantotta a dolog. Engem kevésbé .
- Az , hogy lehetséges ? - kerekedtek el Carlisle szemei . Esmeé csendben hallgatta a beszélgetésünket , s melegen mosolygott .
- Nem tudom . Azt sem láttam , hogy megtudja a titkunkat . Hogy eljön ide , semmit . Mintha .. nem is létezne . - panaszkodott .
- Igen , én sem érzek semmit felőle . Mintha itt sem lenne a szobában . - jelentette ki Jasper .
- Ez érdekes . - morfondírozott Carlisle .

Én pedig teljesen megkönnyebbültem . Hallgattam Carlisle feltevéseit , hogy , hogy lehetséges ez , de nem igazán figyeltem a szavak jelentőségeire .
Emésztgettem a hallottakat , majd ezernyi kérdés sorakozott fel a fejemben .
Még is , hogy a csudába lehet az , hogy rajtam egyik képesség sem működik ? Baj van velem ?
Ez az egész annyira .. annyira furcsa . Persze , eddig is tudtam , hogy léteznek , de így , hogy itt ülök velük egy helyiségben , szemtanúk nélkül .. annyira bizarr .
A telefonom a zsebemben rezegni kezdett , ezzel megszakította a gondolkodási menetemet . Gyorsan kihalásztam a zsebemből , majd a kijelzőre pillantottam .
Jake .-ez a név szerepelt .
Mivel nem voltam rá kíváncsi , kinyomtam a telefont , majd visszasüllyesztettem a zsebembe .
- Ezt sem láttam . - fintorgott Alice .
Emm felkacagott .
- Nahát , húgi . Úgy látszik , még is meg lehet lepni . Bella , megtennél valamit ? - fordult felém kérlelő tekintettel az arcán .
Én ? Ugyan mit tudnék neki segíteni ?
- Ööö , persze . Mondd csak . - néztem rá zavartan . Képem láttán felkuncogott .
- Ha bosszút forralok Alice ellen , megtennéd , hogy te is segítesz ? - mosolygott gonoszan .

Nem igazán értettem , hogy miért pont én segítsek neki , így látva zavaromat még hozzá fűzte :

- Tudod , téged nem lát Alice . Így ha te is segítesz , akkor a tervet sem fogja látni . - derült egy jót , mire Rose ismét a tarkója felé lendítette a kezét . Hatalmasat csattant a keze barátja tarkóján . Emmett a kezét oda kapta , majd sértetten fordult Rosaliehoz .
- De cica . Ezt most miért ? - vakargatta a tarkóját .
Halkan felkuncogtunk , míg Esmeé csak mosolyogva csóválta a fejét .
- Nagyon jól tudod , hogy miért .
A telefonom a zsebemben ismét megcsörrent . Rá sem kellett néznem a kijelzőre , hogy tudjam ki hív . Kivettem a telefonomat , és kinyomtam . Tudtam , hogy még hívni fog , így gyorsan az asztalra tettem , hogy ne kelljen állandóan kihalászni a zsebemből a mobilt .
- Kinek hiányzol ennyire ?
- Senki fontosnak . - válaszoltam Emmett kérdésére .
- Ahha , látom . - nézett ismét a csörgő mobilra . Ezúttal nem csörgött , hanem üzenetet kaptam. Gyorsan megnéztem az üzenetet .

" Bella , még is miért nem veszed fel a telefonodat ? Akkor minek van , ha nem használod ? Ha nem akarod , hogy utánad mennyek arra a büdös szörnytelepre és haza rángassalak , akkor vedd fel , vagy hívj vissza . Jake"

Ahogy olvastam a sorok között , kétségbe estem . Ismerem már annyira , hogy tudjam , tényleg képes lenne ide jönni , és haza cibálni . Persze , nem szó szerint , de addig nem tágítana innen , amíg én sem megyek .
Mivel nem akartam balhét , nagyot sóhajtva bepötyögtem a számot . Ekkor jutott eszembe , hogy tulajdon képen társaságba vagyok , ráadásul vendégségbe .
- Ki mehetek telefonálni ? Ez nagyon fontos lenne . - szívogattam az alsó ajkam .
Mindenki bólintott , majd gyorsan felkeltem , és kisurrantam az ajtón . A telefont első csörgésre felvette .
- Jól vagy ? Miért nem vetted fel a telefont ? Ugye nem bántottak ? Érted mennyek ? - zúdította rám a kérdéseit egyből , köszönés nélkül . Lehetett hallani a hangán , hogy félt .
- Szia . Semmi bajom . És nem , nem bántottak , viszont semmi szükség rá , hogy értem gyere . - nyugtatgattam .
- Már , hogy ne lenne ? Hisz vámpírok ! - dühöngött .
- Azért hívtál fel , hogy eljátszd az Ovó bácsit ? - a hangom gúnyosan csengett . Annak is szántam.
- Szóval szerinted baj , ha féltem a szerelmem ?
- Nem erről van szó . De Jake .. tudok magamra vigyázni . És kedvelem őket . - suttogtam .
Hallottam , amint egy apró morgás kicsúszik a száján , de próbálta magát vissza fogni .
- Elhiszem , hogy tudsz magadra vigyázni . De Ők vámpírok ! Az Isten szerelmére Bella , mikor fogod fel ? És ha nem bírják magukat türtőztetni ? És mégis hogy vagy képes ilyen mocskos szörnyetegeket kedvelni ? Elment az eszed ? Úgy látom , már is rossz hatással vannak rád . Az lesz a legjobb , ha érted megyek . Most azonnal . - hadarta idegesen.

Itt nekem is be telt a pohár . Méregbe gurultam . Milyen alapon tiltja meg nekem , hogy kit kedveljek , és kit ne ?
- Ide figyelj Jacob Black ! Ha ide mersz jönni , kitekerem a nyakad . Tudtommal te sem vagy teljesen emberi . Akkor te is rossz hatással vagy rám ? És azzal barátkozok , akivel akarok . És ha én Alice-el szeretnék , és a többi Cullennel , akkor fogok is . Este felhívlak . - nyomtam ki a mobilom , majd azzal a lendülettel ki is kapcsoltam . Nem voltam hajlandó tovább hallgatni a hisztijét , illetve a kiabálását .

Feldúltan tipegtem vissza a nappaliba .
- Na mi az Belluska ? - húzogatta a szemöldökét Emmett .
- Mi lenne ?
- Olyan , hogy is mondjam .. feldúltnak tűnsz . Csak nem veszekedtetek ? - nahát , ennek több esze van , mint azt gondolná az ember , vagy vámpír .
- De .
- A kutyusnak nem tetszik , hogy itt vagy ? - kérdezte Alice , miközben vissza csüccsentem a helyemre .
Vállat vontam .
Nem igazán érdekelt Jake ebben a pillanatban .

Körbe néztem , és észre vettem , hogy Carlisle és Esmeé nincs itt . Vajon hová lettek ?
- Hol van Esmeé és Carlisle ? - adtam hangot az engem foglalkoztató kérdésnek .
- Elmentek be a városba . - vont vállat Emmett .
- Azt hiszem , hogy én kimegyek szerelni a kocsimat . Emmett , te is jössz ! - kelt fel Rose , majd ráparancsolt Emmettre .
Vigyorogva felkelt , és kisietett a garázsba .
- Bella , megnézed a ruháimat ? - csillantak meg Alice szemei .
- Miért is ne ? - mosolyogtam , majd felpattantam a helyemről . Alice izgatottan felkelt Jazz öléből , majd boldogan eltáncikolt a lépcsők felé .
- Na , akkor gyere .
- Sok szerencsét Bella . Remélem , túl éled . - kuncogott Edward .
- Nem hiszem , hogy eddig bárki is bele halt volna néhány ruhába . - legyintettem .
- Néhány ? Te még nem ismered Alicet . - nevetett Jazz .
Alice hátra fordult , majd nyelvet öltött rá . Akár egy kisgyerek - gondoltam , majd megcsóváltam a fejem .

Alice a második emeletig rángatott , közbe végig azt ecsetelte , hogy milyen jó a stílusom , és a ruháim .
- Egyébként én is imádom a Converse cuccokat . - csilingelte mosolyogva .
- Valahogy sejtettem .
- És a táskád ?! Annyira tetszik . Egyszer ugye eljössz velem vásárolni ? - pattogott az ajtaja előtt. Elgondolkodtam ezen a kérdésen . Oké , ezért Jake tuti levenné a fejem .

Ránéztem Alice-re , aki hatalmas kutya kölyök szemekkel nézett vissza rám , a szája széle pedig remegett , mintha sírna .
- Jaj , ne nézz így . - mosolyogtam .
- Akkor eljössz ? - virult fel az arca .
- Miért is ne ?
Alice vidáman megölelt , majd miután elengedtük egymást , benyitott a hatalmas szobába . A szoba nagyon tükrözte Alice jellemét . A rózsaszín falak , és a hatalmas fehér francia ágy nagyon összhangba volt . Gondolom , az ágyat nem arra használják , hogy aludjanak rajta !
Elfolytottam egy feltörni készülő kuncogást , amiért ilyen fantáziám lett . Nem is tudtam , hogy ilyen kis perverz énem is van .
- Szép a szobád . - dicsértem meg .
- Igazából ez Jazz , és az én szobám. - táncikolt el egy gardrób ajtóhoz .
- Ejha . És , hogy tetszik neki a rózsaszín fal ? - nevettem fel , majd eltotyogtam utána .
- Eddig még nem panaszkodott , mert tudja , hogy nekem így tetszik a szoba , szóval nincsenek kivetései . - tárta ki a gardróbot .
Éreztem , ahogy az állam súrolja a parkettát .

A gardrób nagyobb volt , mint maga a szoba , s tele volt szebbnél szebb ruha költeményekkel .
- Jesszus . Felvásároltad az egész Plázát ? - kerekedtek ki a szemeim .
Felkuncogott .
- Nem . Tudod , imádok vásárolni . És egy ruhát nem veszek fel kétszer , kivéve a kedvenceimet. De azok is maximum háromszor vannak rajtam . - csiripelte .
- Oké . Vissza vonom . Veled nem megyek vásárolni . - ráztam a fejem nevetve .
- Miért ? - görbült le a szája széle .
- Mert el sem tudom képzelni , hogy mit művelsz vásárlás közben .
- Ugyan már . Ne mond , hogy neked nem nagy a gardróbod .
- Oké . Nekem is nagy . De ennyire .. - mutattam a kisebb plázára .
- Ígérem , első alkalommal kíméletes leszek .- emelte esküre a kezét .
Pár percig elgondolkodtam , majd megadóan rábólintottam . Végülis , én is szeretek vásárolni .
- Remek , akkor ezt megbeszéltük . - huppant le az ágyára , és megveregette maga mellett a helyet , hogy én is üljek le .
- Mióta vagytok együtt Jasperrel ? - ültem le vele szembe .
- Régóta . - vágta rá gondolkodás nélkül .
- És , ti csak együtt éltek ?
- Nem . Igazából a férjem . - mosolygott szélesen .
- Hűha . És mióta ?
- Háát , eddig tízszer házasodtunk össze . - mondta büszkén , és boldogan .
- Olyan sokszor ? - kerekedtek el a szemeim .
Tízszer ? De hisz az nagyon sok . Akkor mióta lehetnek együtt ?
- Igen . Minden tizedik évfordulónkon elvesz .
- Tehát akkor száz éve együtt vagytok ? - esett le az állam , ma már sokadjára .
- Kicsivel több .

A beszélgetésünket halk kopogtatás zavarta meg .
- Gyere be Emmett . - szólt ki Alice .
Az ajtó nyílt , Emmett pedig bedugta rajta a nagy fejét , persze a kaján vigyor kíséretében .
- Na mi az Belluska ? Hallom , Alice vásárolni visz . Jól meggondoltad ? - jött beljebb .
- Mi az ? Talán te is jönni szeretnél ? - húztam fel a szemöldököm .
- Isten ments . - emelte védekezően maga elé a kezeit .
- Akkor meg ne viccelődj ilyen komoly témában . - húzta fel az orrát Alice.
- Kösz Em . Most majd ki kell engesztelnem .- ordibált fel Jasper .
- Örülj neki . Legalább jó lesz az estéd . - nevetett fel Emmett .
Az ajtó kivágódott , majd Rose sietett férjéhez , és egy jókora fejbevágásban részesítette drága férjét .
- Aú . Te folyton csak bántalmazol . - panaszkodott a sértett .
- Mert folyton hülye beszólásaid vannak . - szidta meg Rose .
Elkezdtek veszekedni , ami engem nem nagyon érdekelt . Alice is beszállt a vitába , így Emm egyedül próbálta menteni a menthetőt .
Nem nagyon figyeltem a vitájukat , inkább kifelé nézelődtem az ablakon . A nap lustán vánszorgott lefelé a horizonton , hogy helyét átvehesse a sötétség . Imádtam az éjszakát . Mindig is az éjjel volt a kedvenc napszakom . Soha semmi nem olyan kiszámítható , mint a sötétség . Az emberek többsége úgy van vele , hogy inkább szeretik a nappalt , de én nem . Ha nem lenne sötét az égbolt , nem látszanának az égen a csillagok . Kiskoromban mindig rengeteget néztem őket , már amikor a felhők engedték . Mivel itt az év háromszázhatvanöt napjából általában háromszázötvenöt napot esik az eső , ritka az olyan alkalom , amikor tisztán látszanak a fénylő csillagok .
A nap teljesen eltűnt a horizonton , az erdőre pedig félhomály telepedett . Egy nagy sóhaj kíséretében felálltam , pont mikor Emmett hangosan felnyerített . Aprót ugrottam , majd feléjük fordultam .
- Mi az ? Mi ilyen vicces ? - kapkodtam levegő után .
- Semmi , semmi . - vágták rá mind a hárman .
- De te hova készülsz ? - érdeklődött kedvesen Rosalie .
- Haza kell mennem . - mondtam csüggedten .
Szívesen maradtam volna még egy - két órát , de valószínű , hogy Charlie és Reneé már így is keresnek , hogy hol vagyok . Mostanában egyre többet aggódnak miattam , ami őszintén szólva kezd megijeszteni .
- Rendben . - szontyolodott el Alice . Rose tovább folytatta a vitát a család poén mesterével .
- Gyere , kikísérlek . - kelt fel Alice , majd megindultunk az ajtó felé , kettesbe hagyva a két civakodó párt .
- Elköszönsz Edward-tól ? - virult fel Alice arca .
- Igen . De hol van ?
- Szerintem fent van a szobájába . A harmadik emeleten , rögtön az első ajtó . - igazított útba , majd elsuhant a földszint felé .
Tanácstalanul álltam még egy percig a lépcsőn , majd elindultam felfelé . A cipőm tompán kopogott a homok színű parkettán .
Elértem Edward ajtajához , majd tétovázni kezdtem . A szívem a torkomban dobogott . Végül vettem egy mély levegőt , hogy lenyugodjak , majd halkan bekopogtam .
- Gyere csak .- szólt ki , majd lassan benyitottam .
Edward , mint egy félisten , egy fekete bőr kanapén feküdt , kezei a feje alatt . A szobája nagyon szép volt , inkább az elefántcsont színében játszadoztak , és a fehérben . Ágy nem volt , csak egy hívogató kényelmes bőr kanapé . A kanapéval szemben a falon ott függött a hatalmas plazma tévé . A tévé alatt egy a legmodernebb hifi berendezés foglalt helyet . Mellette egy CD álvány volt , amely teli , s tele volt CD-kel .
- Mit szeretnél ? - kérdezte bársonyosan , majd felült . A féloldalas mosoly persze nem maradhatott el , mire a szívem meglódulása is teljesen természetesnek tűnt mostanára .
- Csak köszönni jöttem . Megyek haza . - makogtam kissé kábán .
Mély lélegzetet vettem , majd orromba bekúszott az az isteni illat , amit oly annyira szerettem . Ez az illat nem volt fogható semmihez .
- Már is mész ?
- Igen . A szüleim már biztos idegesek . - fintorodtam el .
- Na és ? Túl élted Alice gardrób támadását ? - állt fel , majd kecsesen közeledni kezdett felém .
- I..igen . - motyogtam , mert egyre közelebb jött .
A szemei elfeketedtek , ugyan akkor a lélegzet elállító mosolya még mindig ott bujkált .
- Edward , jó..jól vagy ? - dadogtam , miközben a falnak préselődtem . A testünk már csak fél centire volt egymástól , míg arcunk teljesen össze ért . Édes lehelete cirógatta az arcomat , kezdtem elveszíteni a fonalat .
- Teljesen , -búgta ellenállhatatlanul , majd ajkait az enyémekre tapasztotta , és csókolni kezdett . Először csak lágyan , majd egyre vadabbul . A szívem döngette a bordáimat .