6.fejezet ( Part 1)

Hali olvasók :D Meghoztam a hatodik fejezetet . Nagyon sajnálom , hogy ilyen későn hoztam , de nem igazán értem rá . Most is sietésbe vagyok , így a fejezetet két részre osztottam . Sajnálom .
Viszont , behoztam egy aprócska szabályt !! Sajnálom , de komikat alig-alig kapok . Elég elkeserítő :( Szóval , úgy döntöttem , hogy komihatárt vezetek be . Sokat kínlódok egy fejezettel , hogy jó legyen , tetszedjen nektek , képet keresek , és még sorolhatnám . Elhiszem , hogy elkezdődött a suli , ahogy nekem is , de még is találtam rá időt , hogy fáradtan és nyűgösen bepötyögjek egy fejezetet . Szóval , a következő fejezet (azaz ennek a befejező része ) három komment után kerül fel . Tényleg sajnálom , hogy ehhez kellett folyamodnom , de a visszajelzések száma szinte egyenlő a nullával , s így írni is elég nehéz , ha az ember nem tudja , hogy tetszik-e amit ír , vagy sem .
Minél több komit kapok , annál hamarabb lesz friss . Szóval , ez csak rajtatok múlik :)
Szóval , tessék olvasni , és utána komizni , hogy milyen volt (:
Tényleg sajnálom , puszi , Trixy :)


/Bella szemszöge/

Miután Alice elpattogott , kettesbe hagyva minket Edwardal , kínos csend telepedett kettőnk közé. Csodásan csillogó aranybarna szemei az én tekintetemet keresték .
Féltem a szemébe nézni . Féltem , hogy ha egyszer bele nézek , soha nem tudom elengedni ezt a csodás szempárt .
Végül még is csak a szemeibe néztem . Aranybarna tekintete megigézett , és még levegőt is elfelejtettem venni .
- Azt hiszem , nekem mennem kéne . - mosolygott féloldalasan .
Mosolyától a szívem kihagyott egy ütemet , hogy aztán kétszer olyan gyorsan kezdjen verni . Mosolya szélesebb lett , mire én fülig pirultam .
Vámpír hallás , remek .
- Igen , nekem is . - sanyarogtam . Az első órám matek , ami számomra egyenlő a halállal .
- Hát akkor szia . - intett , majd lassan , nagyon lassan megfordult , és elindult a hármas épület felé .
- Szia . - motyogtam magam elé , miközben figyeltem távolodó alakját . Szemeim akaratom ellenére a hátáról egyre lejjebb kúsztak , pedig nem szabadott volna . A meglepő az az volt , hogy egyáltalán nem volt ellenemre . Csinos kis hátsóját lestem , közbe az alsó ajkaimat harapdáltam.
Végül teljesen eltűnt a látó teremből , így a józan eszem végre vissza tért , és jól összeszidta a kevésbé józan felemet . Bosszankodva indultam el az órámra .

A nap hátra lévő része teljes unalommal telt . Spanyolon a tanár felszólított , mivel látta , hogy nem teljesen figyelek az órára . Össze vissza hebegtem , mert azt sem tudtam , tulajdon képen hol is tartunk . A csengő volt a megmentőm , így a tanár elhalasztotta a "Hogyan szúrjunk ki Bellával" projektet .
Izgatottan kezdtem pakolódni , majd szinte futva tettem meg az utat a menzáig . Be kellett , hogy valljam , nem azért siettem , mert olyan nagyon éhes voltam , hanem azért , hogy láthassam Edwardot . Lehet , hogy elment az eszem , de ez ebben a pillanatban cseppet sem érdekelt .
Végül megérkeztem a menzára , és mosollyal az arcomon léptem be . Szemeim automatikusan kezdték pásztázni a hatalmas ebédlőt , hogy megtalálják azt az annyira ismerős hófehér bőrt , és aranybarna szempárt .
Mikor megtaláltam , ugyan az történt , mint reggel , amikor kettesbe maradtunk . A szívem kihagyott egy ütemet , majd eszeveszett gyorsasággal kezdte döngetni a bordáimat . Ajkaim kissé elnyíltak , hogy több Oxigénhez jusson a tüdőm . Pár percig még álltam , és elmerengtem a karamella színű íriszekben , majd fej rázva beljebb léptem .
Mivel ma nem voltam olyan éhes , ezért csak egy vizet kértem . Jessicát sehol nem láttam , ezért fellélegezve kerestem egy üres asztalt .
Hamar megtaláltam , amit kerestem . A Cullen asztalhoz közel akadt egy üres asztal , ahova gyorsan le is telepedtem . A táskámat lecsúsztattam a vállamon , és a székre helyeztem . A vizemet az asztalra raktam , majd lehuppantam a székemre . Tökéletes kilátásom volt .
Mind az öten az asztalnál ültek , fölöttük az érintetlen étel . A szőke hajú szépség a villájával piszkálta az ebédet , mackó párja pedig mögötte csücsült . A lány háttal neki támaszkodott , és úgy fixírozta a kajáját . Alice Jasper ölében ült , szemeivel végig engem pásztázott . Zavartan tovább néztem az asztalnál , az ötödik alakra . Edward Aliccel szemben ült , s lezseren hátra dőlt a székben . Nem nézett felém , inkább az ablakon leskelődött kifelé .
Csalódottan biggyesztettem le ajkaimat , majd az üvegem után nyúltam , és lecsavartam a kupakot . Lassan kortyolni kezdtem . Kivettem az mp3-amat a táskámból , majd megkerestem a kedvenc számomat , és a fülest behelyeztem a helyére .
A dallamtól azonnal jobb kedvem lett , és körbe néztem a menzán . Jessica kíváncsian fürkészett , de nem izgatta , hogy egyedül ülök . A többiek mind nevetgéltek ,és egymás hajába dobálták a rizst .
Mint az ovisok . - gondoltam ,majd fejcsóválva vissza fordultam . Egy alacsony alak tornyosult előttem , fekete tincsei a zselétől az égnek meredeztek . Annyira megijedtem , hogy kissé felugrottam a székbe , majd a hevesen verdeső szívemhez kaptam .
- Alice , megijesztettél . - vettem ki a fülhallgatót a fülemből .A köszönésemre széles mosoly jelent meg arcán .
- Nincs kedved hozzánk ülni ? - fordult az asztalukhoz .
Kikandikáltam Alice mellett . Mindenki engem nézett várva a válaszomat .
- Hát .. nem is tudom . -néztem fel újra a kis pukkancsra . Jó kedvét nem lehetett lelohasztani , továbbra is izomból mosolygott .
- Ne butáskodj . Gyere már . - ragadta meg a kezem , majd felhúzott a székről . Gyors felkaptam a táskám és a vizem , aztán hagytam , hogy Alice maga után rángasson .
- Sziasztok . - köszöntem félősen , szem lesütve , mikor oda értünk .
- Szia . - somolygott Edward .
- Hello Bella . - biccentett egy aprót Jasper .
- Szia csajszi . Emmett vagyok . - vigyorgott teli szájjal a mackó méretű vámpír . Ahogy láttam , kedvel .
- Rosalie . - préselte ki magából a szőke vámpírlány . Halványan elmosolyodott bíztatás kép , majd ismét lefoglalta a figyelmét a tálcáján lévő ebéd . Alice elbukdácsolt Jasperhez , és az ölébe fészkelte magát . Én is leültem Edward mellé .
- Akkor ma jössz , ugye ? - csilingelte Alice .
- Persze . De nem igazán tudom , hol laktok .
- Oh , ha csak ez a baj . Szóval .. - kezdte el lelkesen a beszámolót . Az útvonalt centiről centire megadta , majd elkérte a számomat , hogy tudjon hívni . Úgy gondoltam az lesz a legjobb , ha én is elkérem az övét , ha netalántán eltévednék . Bár , mivel itt nőttem fel , elég kicsi rá az esély .. de sose lehet tudni .
- Szóval te vagy az a farkasos csajszi ? - vigyorgott Emm .
Höh , még , hogy farkasos csajszi .
- Nagyon úgy tűnik .
- És nem büdösek ? - ráncolta az órát , mintha most is érezné a szagukat . Kissé meglepett a kérdése , de készségesen válaszoltam neki .
- Dehogy is . Már miért lennének azok ? - nevettem fel .
Én eddig még soha nem éreztem , hogy büdösek lennének . Sőt . Jake illata olyan finom .. mhh.
Mély levegőt vettem , így orromba bekúszott egy még Jake illatánál is finomabb aroma . Az illat olyan csodás volt , hogy teljesen elborította az agyamat .
- Hát szerintem förtelmes szaguk van . - fintorgott tovább Emmett , így vissza rántott a valóságba . Az agyam kitisztult , és a köd elpárolgott .
- Ne aggódj . Nekik is ez a véleményük rólad . - villantottam egy mosolyt .
- Lehet , hogy fürdened kéne Em . - nevetett fel Jasper .
- Hé , nem azt mondta , hogy csak én . - háborodott fel sértetten . Erre már Rosalie se bírta ki nevetés nélkül , halkan felkacagott .
- Remek , most akkor nevessetek ki . De akkor sem vagyok büdös . - durcáskodott .
Rose engesztelés kép egy csókot adott neki , majd felpattant , és a tálcával a kezébe elsétált . Kecses mozgása irigylésre méltó volt .
- Akkor mi most megyünk is . Még lesz egy órám . Akkor hatkor nálunk ? - állt fel Alice is . Majd lassan mindenki követte a példáját .
- Igen . És megpróbálok nem eltévedni . - kuncogtam . Alice csilingelő hangján felnevetett , majd egy gyors puszit nyomott az arcomra . Jasper köszönés kép ismét csak biccentett egyet , majd elsietett Alice után .
- Milyen órád lesz ? - csengett Edward bársonyos hangja .
- Öö .. - az agyam teljesen leblokkolt . Megráztam a fejem , majd mély levegőt vettem .
- Biológia . - nyögtem ki , mikor már a fejem kitisztult . Hamiskásan elmosolyodott . Ekkor már levegőhiányban szenvedtem .
- Nekem is . Megyünk együtt ? - virult fel az arca . Erre az ajánlatra nem tudtam nemet mondani . Boldogan mondtam igent .
- Akkor én elmegyek Rose cica után . Ti pedig nélkülem ne huncutkodjatok . - dörmögte a nagy medve , majd rám kacsintott . Megforgattam a szemeimet , közbe a vállamra kaptam a táskám , a vizet pedig megragadtam .
Emm elsietett Rosalie után , majd mi is követtük a példáját , és elbattyogtunk a négyes épület felé , ahol a biológia lesz . Edward csendben lépkedett mellettem , szemem sarkából láttam , ahogy végig engem néz . Elpirultam , és gyorsan valami témát kerestem , amiről eltudnám terelni a figyelmét , és a sajátomat is , hogy ne csak körülötte forogjanak a gondolataim .
- Öhm , ez előtt hol laktatok ? - jutott eszembe az első kérdés . Na jó , talán nem ez a legjobb , de jobbat nem tudtam kitalálni .

Kérdésem szemmel láthatólag meglepte , de azért válaszolt .
- Mi már mindenhol laktunk . - mosolygott . Ilyenkor csak még jó képűbb lett .
- Mindenhol ? - kerekedtek ki a szemeim .
Mosolya szélesebb lett , mire nekem hangosan kezdte döngetni a bordáimat a szívem . Csak úgy zakatolt a helyén , már -már azt hittem , hogy menten kiugrik a helyéről .
Végre elértük a biológia termet . A tanár még nem volt bent , így lassan a helyünkre battyogtunk. Mindenki minket nézett , amitől persze azonnal fülig pirultam . Edwardot már kevésbé zavarta a dolog . Jót derült , bár nem tudom , hogy min . Azon , hogy elpirultam , vagy azon , hogy mindenki minket néz .
A biológia óra szörnyű volt . Edward a szeme sarkából végig engem lesett . Az arcomat a hajam mögé rejtettem , és próbáltam figyelni a tanár magyarázatára , ami elég nehezen ment , hogy tudtam , Edward minden rezdülésemet figyeli .
Végül imáim beteljesedtek , amikor az oly ismerős csengő megszólalt , jelezve az óra végét . Megkönnyebbülten lélegeztem fel , s azon nyomban a cuccaimat kezdtem pakolászni . Edward gyorsabban végzett , és felajánlotta , hogy meg vár .
Csendben araszoltunk a tömegben a parkoló felé . A diákok teljesen ellepték a suli parkolóját . Kiérve a Cullen gyerekek már mind kint voltak , a kocsinak támaszkodva várták Edwardot .
- Mi tartott ilyen sokáig ? Már azt hittük , hogy ki se jöttök . - kuncogott Em , amikor végre elértük az autónkat . Nagyon vicces , mondhatom .
- De amint látod , mégis csak kijöttünk . - morogta Edward . A testvérei mellé sétált , majd megállt Alice mellett .
- Akkor ahogy megbeszéltük ? Este jössz , ugye ? - somolygott Alice boldogan .
- Persze , hogy megyek . Hisz megígértem , nem ? - vontam fel a szemöldököm .
Alice örömében tapsikolni kezdett , Jazz pedig nyugtatólag lágy csókot nyomott ajkaira . Jobbnak láttam menni , nem akartam zavarni .
- Hát , akkor megyek . Sziasztok . - intettem .
- Szia csajszi . Aztán el ne tévedj . - kacagott fel Em . Hátra fordultam , és nyelvet öltöttem rá , akár egy ötéves kisgyerek .

Az első utam persze La Push felé vezetett . Az úton végig görcsösen szorítottam a kormányt , hogy mit is mondjak Jake-nek . Félek , ha meg mondom neki az igazat , akkor teljesen kikel magából . Viszont ha nem mondom el neki , és megtudja , az lesz a baja , hogy hazudtam . Teljesen tanácstalan voltam , de a kíváncsiságom erősebb volt mindennél .
Mindig is kíváncsi természetű voltam . És egyesek szerint nagyon makacs . Mindig ragaszkodtam a saját igazamhoz , és nem hagytam , ha valaki hazugnak nevez . Ritkán szoktam hazudni , és amikor erre folyamodok , akkor is könnyen lebukok , mivel nem épen egy színésznőnek való vagyok . A hazugság valahogy nem megy nekem , kiskoromban néha-néha próbálkoztam , de könnyű szerrel rájöttek , így felhagytam ezzel . Mára már csak egy-egy füllentést tudok magamból kicsikarni .
Elsuhantam mellettem a La Pusht jelző tábla , így hagytam , hogy az autó sebességmutatója lejjebb csússzon . Egyre közelebb kerültem bátyám házához , és ezzel együtt egyre idegesebb is lettem . Végül amikor megpillantottam a faházát , nagy nehezen elhatároztam magam , bár lehet, hogy őrültség , de nem számít . Majd lesz valahogy .
- Szia húgi . - ölelt meg Jonathan , miután kiszálltam az autóból .
- Szia . Jake itt van ?
Remélem , hogy igen lesz a válasz , és nem járőrözni van .
- Aha . Olyan fél órája jött . - engedett el . Megkönnyebbülten indultam be a házba .
Az elmúlt egy hónapban több időt töltöttem itt , mint eddigi életem során .

Megindultam a nappali felé , mert ahogy Jake-t ismerem , tuti ott lesz a tévé előtt .
Úgy látszik , nagyon ismerem , mert pontosan ott volt , ahol sejtettem . A kanapén terpeszkedett , közbe a tévét bámulta , és egyik csatornáról a másikra kapcsolgatott . Amint meghallotta lépteimet , oda kapta a fejét , és elvigyorodott .
- Szia kicsim . - jött hozzám , majd karjaiba kapott . Lapát méretű kezei között szinte elvesztem .
- Szia . - pusziltam meg .
Olyan furcsa volt vele lenni . Edward után teljesen más . Az Ő közelében a szívem folyton ki akar ugrani a helyéről . Ha megszólal a bársonyos hangján , ha csak rám néz , már gyorsabban ver a szívem .
Jake teljesen más . Érzem , hogy szeretem , de más . Ezt nem lehet megmagyarázni . Szükségem van rá , és jó vele lenni . Jóérzés átölelni , a karjaiban lenni , és együtt lenni vele . De valami még is hiányzik . Minderre nem jöttem rá addig , amíg Edwardot meg nem ismertem .
- Mi szél hozott erre ? - szakította meg Jake hangja a gondolat menetemet . Talán jobb is , mert már kezdek butaságokat gondolni . Most komolyan Jake-t és Edwardot hasonlítottam össze ?
- Csak azért jöttem , hogy szóljak . Ma elmegyek a Cullenékhez . - rágcsáltam az alsó ajkamat .
Ahogy sejtettem , a mosoly lefagyott az arcáról , a karjai megremegtek , majd arrébb húzódott , én pedig nem tiltakoztam . Tudtam , hogy most nincs olyan állapotban , hogy még jobban felidegesítsem .
- Jake , én ..
- Mégis minek mész te oda ? - sziszegte a fogai között . Kezei ökölbe szorultak , de remegése továbbra se maradt abba .

Valahogy le kéne nyugtatnom .
- Hát én .. én csak beszélgetni . - hebegtem félénken .
- Még is mi megbeszélni valód van neked azokkal a mocskos vérszívókkal ? - hasított éles hangja a levegőbe .
Jonathan kisietett , kettesbe hagyva minket .
- Neked ahhoz mi közöd van ? - kérdeztem idegesen .
- Elég sok . Tudtommal a barátod vagyok . És egyáltalán nem tetszik nekem , hogy mocskos vérszopókkal akarsz barátkozni .
- Neked nem is kell , hogy tetszedjen . Nem te barátkozol velük , hanem én . - makacskodtam tovább .
- Ép ez az , ami nem tetszik . - kezdett el járkálni idegesen , összeszorított ököllel .
- Hát én pedig akkor is el megyek hozzájuk . Ha tetszik , ha nem . - szegtem föl az állam .
- Még is mi megbeszélni valótok van ? Hogy utoljára kit öltek meg ? - állt meg velem szembe , és vonta fel a szemöldökét . Ezzel végleg betette a kaput .
- Na ide figyelj Jacob Black . Oda megyek ahova akarok , és ahhoz akihez akarok . Szeretlek , de nem tilthatod meg nekem , hogy elmenjek . te is tudod , hogy így is , úgy is elmegyek . Jobb , ha nem hergeled magad . És tudtommal Ők mások . Nem ölnek embert . Szóval légy olyan kedves , és ne vádold őket olyannal , ami nem is igaz . - keltem ki magamból , majd hátat fordítottam neki , s szinte futólépésben indultam meg a kocsim felé .
- Várj már . - ragadta meg a karom .
Nem fordult felé . Mély levegőt vettem , majd egy határozott mozdulattal kirántottam a karom vasmarkai közül . Kezei maga mellé hullottak erőtlenül .
- Hagy békén . - suttogtam , majd bevágódtam a kocsimba . Figyeltem Jake szomorú arcát , közbe a szívem majd' meg szakadt , hogy az előbb a vámpírokat választottam helyette . De annyira begurultam , hogy nem is tudtam , mit mondok , csak özönlöttek belőlem a szavak .

A haza felé úton végig magamba szitkozódtam . Átkoztam magam , amiért ezt tettem Jake-el , amiért elfogadtam a meghívást , és amiért ekkora hatással van rám Edward közelsége . Nem akartam ezt érezni . Nem akartam ezt tenni se Jake-el , se magammal .
Átkoztam a kíváncsiságomat , a makacsságomat , és azt a nagy számat , amit soha nem tudok becsukni akkor , amikor kéne .

Haza érve egyeset a szobám felé indultam . A táskámat ledobtam valahova a szoba közepére , majd lesiettem a konyhába , és melegítettem magamnak a tegnapi Lasagne-ból . Gyorsan belapátoltam , majd az órára pillantottam . Fél őt volt , ami azt jelenti , hogy késésben vagyok .
A koszos tányért gyorsan bedobtam a mosogatóba , majd felindultam az emeletre . Gyorsan kikaptam a szekrényből egy fekete latex nadrágot , mellé egy koktél felsőt . Talán nem épen ebbe kéne mennem ,de más összeállításra már nem volt időm .
Gyorsan besiettem a fürdőbe , majd lerángattam magamról a sulis göncöket . A forró zuhany alá álltam , s hagytam hogy testem minden egyes négyzetcentiméterét átjárja a nyugta vízsugár . Megpróbáltam nem gondolni semmire . Az izmaim ellazultak , és kezdtem teljesen lenyugodni .
Miután kiszálltam a tus alól , gyorsan szárazra töröltem magam , majd felkapkodtam magamra a ruhákat . A hajamat gyorsan megfésültem , majd egy hajpántot csúsztattam bele . Gyorsan feltettem a minimális sminket , majd vágtattam is vissza a szobámba . Az első kezem ügyébe akadt cipőt kikaptam a szekrényből , és már siettem is le a konyhába . Írtam egy cetlit anyuéknak , hogy este jövök , gyorsan felhúztam a magassarkúmat , majd vissza siettem a szobámba . A táskámba gyorsan beledobáltam a pénztárcám , irataimat , telefonomat , és még egyéb dolgokat , majd megragadtam a kocsikulcsot , és siettem le vissza . Az ajtót bezártam , majd a kulcsot a zsebembe mélyesztettem . Öles léptekkel szeltem át a kocsim és a köztem lévő távolságot . Beindítottam a kocsit , és már hajtottam is a főúton arra , amerre Alice mondta . Végig hajtottam Forks utcáin , szemeim közbe végig pásztázták az a bekötő utat , amit mondtak .
Már fél órája köröztem , s már kezdtem ideges lenni , hogy Emmett jóslata beválik , és eltévedek. Végül nagy nehezen , de sikerült megtalálni . Egy földes úton hajtottam , szemeim idegesen jártak ide-oda . Kerestem a bekötő ösvényt , de akkora volt a fű és gaz , hogy biztos , hogy ezeket az utakat ember nem járja .
Gyorsan előkotortam a telefonomat , majd kikerestem Alice számát , és tárcsáztam .
- Szia Bella , mikor jössz ? - kérdezte egyből , amint felvette a telefont .
- Ha rajtam múlna már rég ott lennék . Csak az a probléma , hogy nem találom azt a nyavalyás utat . - mérgelődtem . Bár tudtam , hogy attól , hogy mérgelődök , és szitkozódok , attól még nem találom meg az utat .
- Csak nem eltévedt ? - kiabált Em nevetve a telefonba .
- Nagyon vicces , mondhatom . - morogtam az orrom alatt .
- Egy kis tábla kint van az ösvény elején , majd meglátod . Már hallom a kocsid hangját , szóval nem lehetsz messze . De most mennem kell . Szia . - tette le a telefont .
Mondhatom , ezzel aztán sokat segített !
Negyed óra körözés után csak megtaláltam a táblát , amit Alice mondott . Rákanyarodtam az útra , majd a füves réten áthajtottam . Már láttam is a hatalmas házat .
- Hűha . Az már biztos , hogy pénzük van . - ámuldoztam .
A ház hatalmas volt , három emeletes . A falai elefántcsont fehérre voltak festve . Stílusos volt , bár látszott rajta , hogy régebben épülhetett . A ház keleti részét hatalmas üveg ablakok tették ki. Gondolom , régebben falak lehettek , de kibontották , és helyettük üveget raktak .
Az egész ház lélegzet elállító volt . Lassan leparkoltam a ház elé , majd a bejárati ajtó nyitódott , és hét alak körvonalazódott ki .