Tudom , hogy azt ígértem , hogy Alice szemszögéből írom meg ezt a fejezetet , de rámjött az öt perc , és meggondoltam magam ! :D Viszont , aki szeretné más szemszögéből olvasni , az írja meg komiban , és azt is , hogy kíjéből ! Na szóval , az a nagy helyzet , hogy rengeteget szenvedtem ezzel a fejezettel . Maga a folytatása meg van , csak néha elég sok az átvezető feji . Na , ez is ilyen lett . Nem igazán van benne izgalom , de ami késik , az nem múlik ;) És nagyon sajnálom , hogy csúsztam a fejezettel , de mostanában igen elfoglalt vagyok :S A sulit nagyon elhanyagoltam mostanában , és rengeteg tanulni valóm van . Főleg most , hogy 9.-es vagyok . Na de nem is nyafogok tovább ! :D A következő fejezetet pedig 3-4 komi után hozom :D Szívesen fogadom az építő kritikákat is . Abból csak tanulok ! Na , de most már tessék olvasni , aztán pedig komizni , hogy milyen volt .
Puszi:Trixy:)
(Bella szemszöge)
Mindenütt a sötétség volt . Sötétség , és rengeteg sok fájdalom . Talán meghaltam ? Nem . Az nem lehet . A halál nem ilyen fájdalmas .
Mindenem fájt , és csak sodródtam az árral . Most már teljesen biztos voltam benne , hogy élek , ugyan is a fejem kezdett kitisztulni . A fejem hasogatott , csak úgy , mint a bal lábam , és a kezem .
Hallottam , ahogy mellettem valaki , vagy valami motoszkál .
- Carlisle . - szólt valaki közvetlen mellőlem . A hang ismerős volt , de a fájdalomtól arra sem tudtam koncentrálni , hogy a hang tulajdonosát beazonosítsam .
A szemeim még mindig csukva voltak , féltem kinyitni .
- Felébredt ? - kérdezte egy férfi hang .
- Szerintem igen . De még nem nyitotta ki a szemét . - idegeskedett egy bársonyos hang . Tisztán lehetett hallani a hangjában az aggodalmat .
Ekkor a felismerés szöget ütött a fejemben , persze csak képletesen . A bársonyos hang tulajdonosa Edward volt , míg a férfi hang Carlisle .
Lassan , nagyon lassan nyitottam ki a szemeimet . A látásom kissé homályos volt . Már épp emeltem a kezem , hogy megdörzsöljem azt , mikor a fájdalom ismét bele nyílalt . Hangosan felszisszentem .
- Ez fáj . - panaszkodtam reszelős hangon . Gyors megköszörültem a torkom .
- Hát nem csoda . Amekkorát repültél . - nevetett fel Emmett . Ez meg hogy kerül ide ? És tulajdon képen hol vagyok ?
- Emmett . - dörrent rá Edward mérgesen .
- Most mi van ? Ez az igazság . Te , Bella . Gondoltál már arra , hogy mielőtt tanulni próbálsz repülni , szárnyakat növessz ? - nevetett fel mély öblös hangján .
- Emmett ! Ez tényleg nem vicces . - szólt közbe Rose dühösen .
- Nem . Ezen még soha nem gondolkodtam . - kuncogtam fel , mert be kell , hogy valljam , ez tényleg vicces volt .
- Látjátok , Ő is nevet rajta . Legalább valaki értékeli a vicceimet .
- Tulajdon képen hol is vagyok ? - kérdeztem miközben körbe néztem a szobában .
A színe semmit mondó volt , pont , mint egy kórházban . Volt itt néhány orvosi ketyere , de nem igazán tudtam őket beazonosítani , lévén , hogy nem épen orvosira járok .
- Nálunk ! Ez egy szoba , amit Carlisle úgy mond kórházi szobának alakított ki . - jött közelebb Alice . Szomorú aranybarna szemeit rám emelte . Nem igazán értettem , hogy mi lohasztotta le az Ő örök mosolyát .
- És mi történt a támadómmal ? - kérdeztem fakó hangon .
- Elmenekült . Sajnálom . - hajtotta le a fejét Alice és Rose egyszerre .
- Nem a ti hibátok .
- Lehet . - hagyta rám Rose , közben odabújt Emmett-hez .
- Nem lehet , ha nem biztos . Talán ha nem bénázok , és esek el , akkor oda se jön .
- Elestél ? - kérdezte Emmett , mintha ez lenne a legfontosabb információ a világon .
- El . És felsértettem a tenyerem . - sütöttem le a szemeimet . Csak én lehetek ilyen csőd tömeg , hogy elesek , és felhorzsolom a kezem .
Tudtam , hogy Emmett jót fog mulatni rajtam , így már meg sem lepődtem amikor halkan rötyögni kezdett , majd nevetve vonszolta ki magát Rose-val .
A végtagjaim még mindig fájtak . Nem értem , Carlisle-nak miért van orvosi szobája a házban ? Nem hiszem , hogy betegek lehetnének .
- Tulajdon képen , miért van itt ilyen kórházi szoba , tele ilyen izékkel . - mutattam körbe a szobán . Alice csilingelő hangján felnevetett , Edward száján pedig kicsúszott egy kuncogás . Nem értem , mit mondtam , ami ilyen vicces lenne .
- Orvos vagyok . - mosolygott Carlisle kedvesen . A döbbenettől szóhoz sem jutottam . Vámpír , vér , orvos, orvos , vér , vámpír .
Ez a három szó ismétlődött a fejemben . Egy vámpír , aki orvos ? De hisz az orvosok nap mint nap a vér közelében vannak .
- De .. mégis .. hogyan .. és .. - makogtam össze vissza .
- Majd egyszer elmesélem . De most ideje lenne aludnod . - nyugtatott Carlisle , majd a puha párnákra taszigált szeliden .
- Aludnod kéne , és pihenned . Ne aggódj . A szüleid úgy tudják , hogy itt alszol nálunk ezen a hétvégén . A suliba pedig írok neked igazolást . Most viszont pihenj . - megkerülte az ágyat , majd a mellette lévő infúzióba fecskendezett valamit .
Szóval ezért fájt a karom .
- Ez egy altató , ettől majd elalszol . Mivel a fejed elég csúnyán beverted , és a kezed , és lábad is , ezért most sokat kell pihenned . - mondta orvosi szigorral , majd kisietett a szobából . Alice , Jasper és Edward csendben helyet foglaltak , és sutyorogni kezdtek valamit .
Lassan elnyomott az édes álom .
Amikor felkeltem , szörnyen elvoltam gémberedve . Nem tudom mennyit alhattam , de teljesen zsibbadt voltam . Fáradtan pislogtam párat , majd körbe néztem , hogy még mindig ott vagyok-e , mint mikor elaludtam .
Megkönnyebbülten tapasztaltam , hogy ugyan abban a lapos , semmit mondó szobában vagyok.
- Csak nem felébredt Csipke Rózsika ?- jött be a szobába Emm , Rose-val az oldalán . Játékosan megforgattam a szemeimet , majd ülő helyzetbe tornáztam magam .
- Olyan sokat aludtam ?
- Nem tudom , hogy neked mi számít soknak . De nálam másfél nap az sok . - ült le széles vigyorral a képén az ágyam melletti kanapéra .
Ennyit aludtam ? Hát , akkor nem csoda , ha így elvagyok gémberedve .
- Na ugye . Akkor úgy látszik , ez nem csak nekem sok . - vigyorgott teli szájjal , közben átkarolta Rose-t , aki végig kedvesen mosolygott .
- Milyen nap van ? - kérdeztem kíváncsian , közben próbáltam vissza emlékezni , hogy milyen napon történt a baleset , de nem igazán ment . Valahogy nem forogtak rendesen az agytekervényeim .
- Szombat . - közölte Rosalie . Remek , végig aludtam a pénteket , és a szombatot . Mesés .
- Tulajdon képen miért jöttél Emmett ?
- Miért ? Nem látogathatlak meg csak úgy ? - húzta fel a szemöldökét , közben sértett képet vágott .
- Nem erről van szó .. csak biztos van valami szándékod . - magyarázkodtam , mielőtt megharagudott volna .
- Nos , igazából tényleg van . - húzta gonosz mosolyra száját .
Ajjaj , rosszúl kezdődik .
- Ki vele . - intettem , közben megigazgattam magam körül a takarót .
- Mi lenne , ha megviccelnénk Eddy fiút ?
- És ehhez miért kellek én ? - feleltem kérdéssel kérdésére .
- Gondoltam , te is szívesen benne lennél . - vont vállat .
- Pedig nem . Ha akarsz valamit , csináld magad . - utasítottam vissza kissé durván . A mosoly persze nem fagyott le az arcáról , csak szélesebb lett . Már-már azt hittem , hogy szét reped az arca .
- Milyen kis tüzes a kicsike. Ez tetszik . - kacsintott rám , mire Rose fújt egyet , és durcásan kilibegett a szobából .
- Na megyek . Ki engesztelem Rose bébit . Azért gondold csak meg . Jót mulatnánk Edward-on-unszolt még hátha beadom a derekam , majd elsietett Rosalie után .
- Szia kis betegem . - táncolt be Alice . Még két perce sincs , hogy Emmett lelépett , de már Alice felváltotta . Gondolom szórakoztatni jött .
Elfintorodtam , mikor bele gondoltam , hogy miféle módszerekkel akar szórakoztatni . Bár mi is az , tuti biztos , hogy nálam kínzásnak minősül .
- Jaj , ne vágj már ilyen fancsali képet . - huppant le az ágyam szélére .
- Ugye nem kínozni jöttél .
- Nem . Tulajdon képen láttam valamit , ami nagyon érdekelne . - mondta komolyan . Na , hát ilyennek sem láttam még Alice-t .
- Rendben . Mond csak . - intettem nagyvonalúan , közben kényelmesen elhelyezkedtem .
- Mond csak Bella , hogy csináltad ? - kérdezte őszinte kíváncsisággal . A szemöldökét felhúzta , és kitágult szemekkel nézett rám .
- Mégis mit ? - értetlenkedtem .
Tényleg nem értettem , hogy mire érti . Nem csináltam semmit , legalább is nem emlékszem rá.
- Jaj , tudod te azt nagyon jól . - türelmetlenkedett csillogó szemekkel .
- Nem , tényleg nem tudom . Nem csináltam semmit . Vagy csak nem emlékszem .
- Jaj , hát aznap este . A vámpírok nem repülnek hátra felé csak úgy . - magyarázta lassan, és artikuláltan , mintha csak egy gyenge elméjűvel beszélne .
- Azt nem én csináltam . - ráztam a fejem hevesen .
Mégis , hogy a csudába tud valaki ekkora baromságot kitalálni ? Ember vagyok , az Isten szerelmére , nem pedig vámpír .
- Akkor elmagyaráznád , hogy ki csinálta , ha nem te ? - kulcsolta össze karjai melle előtt .
- Azt nem tudom . De én biztos , hogy nem .
- Dehogynem . - mondta izgatottan .
- De .. én nem csináltam semmit . Tényleg . Nem lehet , hogy a vámpír volt ?
- Nem . Mivel Ő is meglepődött .
- Akkor valaki más , aki ott volt , és segíteni akart ...
- Bella . Ugyan ki más lehetett volna ? Te sem gondolhatod komolyan , hogy egy kósza vámpír csak úgy megmentett egy embert egy faj társától - vágott közbe türelmetlenül .
- Te meg azt nem gondolhatod komolyan , hogy én volt . - szűrtem fogaim között .
- Ugyan miért nem ?
- Talán mert ember vagyok ? - kérdeztem felvont szemöldökkel .
Alice csilingelően felnevetett . Most meg mi van ? Hát ezt már tényleg nem hiszem el . Itt az embert folyton csak kinevetik .
- Most meg mi van ? - füstölögtem .
- Se..semmi . Csak tudod az embereknek is van képességük . - nevetett még mindig a kis idegesítő kobold .
- Érdekes , én eddig még egy ilyen emberrel sem találkoztam .- hajtottam az igazamat .
Alice teljesen feladta , mert szusszantott egyet , majd reménytelenül indult el az ajtó felé . Ekkor halkan kopogtak , majd Alice sarkig tárta az ajtót , és Edward lépett be rajta .
- Bejöhetek ?
- Persze . - válaszoltuk egyszerre Alice-el . Mindketten felkuncogtunk .
Edward kecsesen sétált a kanapé felé , mintha egy modell lenne , és épp a kifutón menne végig.
- Hallottam , hogy miről beszéltetek . - közölte , miután helyet foglalt ott , ahol nem is olyan rég még Emmett ült .
- Igazán ? Ki gondolta volna ? - kérdezte Alice gúnyosan , majd vissza sétált az ágyamhoz , és kecsesen vissza huppant ugyan oda , ahol volt .
- Bella , igazat kell adnom Alice-nek . Láttam , hogy mi történt . Olyan volt , mintha valami eltaszította volna tőled . Mintha .. - kereste a szavakat .
- Igen ?
- Mintha pajzsod lenne . - szaladt ráncba a homloka . Alice is töprengő arcot vágott , én már kevésbé . A vér kifutott az arcomból , éreztem , hogy fal fehérré válok .
Ezek most viccelnek velem ? Mert szerintem biztos .
- Bella , hahó - rázogatta a vállaimat Alice .
Gyors megráztam a fejem , hogy kitisztuljon .
- Mondtál valamit ? - néztem fel rá .
- Figyelsz te rám ?
- Persze . Csak eltöprengtem .
- Azt észre vettük . - villantott egy angyali mosolyt Edward . Komolyan , ezt a mosolyt tiltani kéne .
- De mégis hogy lehet , hogy egy ember képes ilyenre ? - ámuldoztam még mindig .
- Mi sem azért kaptuk a képességünket , mert vámpírok lettünk . Ez úgymond egy olyan dolog , amit átmentettünk emberi életünkből , csak vámpírként felerősödik bennünk az , ami emberi korodban leginkább jellemzett , vagy érdekelt , és még hasonlók . Alice bizonyára már ember korában is a jövőbe láthatott , csak nem olyan jól , mint most . Emmett pedig mindig is erős volt, csak úgy mint ahogy Rose gőgös és híú , Esmeé pedig mindig mindenkit tud szeretni , bármilyen körülmények között . Carlisle mindig is megértő volt , engem pedig mindig érdekelt mások gondolata . - vázolta Edward a helyzetet .
Az állam valószínűleg valahol a padlón lehetett , a szemeim pedig a kétszeresére guvadtak . Gyors össze kapartam az állam , s rendeztem arcvonásaimat .
- De ..
- Nincs de , Bella . Fogadd el . Te is különleges vagy . Ez magyarázat arra , hogy miért nem látom a jövődet , Edward miért nem tud olvasni a gondolataidban , és Jasper miért nem érez felőled semmit . - magyarázta hevesen . Alice még egy csomó mindent hadart el , amire nem figyeltem . Túlságosan lefoglaltak az én saját gondolataim .
Tegyük fel , hogy van abban valami , amit Alice és Edward mond . Persze csak tegyük fel . Mégis hogy tudom ezt szabályozni ? Meg lehet tanulni ? Vagy ez úgy magától jön ? És miért csak akkor taszítottam el magam mellől ? Vajon más képességek ellen is fog a "pajszom" ? Hogy tanuljak meg irányítani valamit , ami nem kézzel fogható ? Amit nem lehet megérinteni és érezni ? Valamit , amit nem én irányítok . Olyan , mintha csak a sötétben tapogatóznék . Semmi kézzel fogható nincs , hisz egyértelmű , hogy ezt nem lehet megfogni , vagy érezni . Akkor sem éreztem semmit , és most sem . Talán a Cullenek tudnának segíteni ? De még is kit kérhetnék meg ? Alice és Edward ki van zárva . Edward azért nem , mert nem akarom ennél is jobban bonyolítani az érzéseimet . Alice azért , mert ahogy ismerem , biztos , hogy túlpörögne , és annak én innám meg a levét . Tehát Ők ketten kizárva . Carlisle-nak nem hiszem , hogy lenne rá ideje a kórház mellett , és nem is szeretném ezzel nyaggatni . Emmet is kizárva , mert mindenből poént csinál , még a tanításból is képes lenne . Rosalie talán . Bár neki nincs semmilyen képessége , így nem biztos , hogy tudna segíteni . Így hát Jasper maradt , bár vele nem vagyok túl jóban , de jobb , mintha egyedül próbálnám meg .
Teljesen tanácstalan voltam ebben a dologban . Tanuljam meg kezelni , vagy felesleges ? Bár feleslegesnek nem mondanám . Hisz ezzel megvédhetem magam . Senki nem bírna bántani . Sem vámpír , se várfarkas . Bár , az utóbbi kötve hiszem , hogy bántana .
- Tudnátok segíteni benne , hogy megtanuljam irányítani ? Már ha lehet ilyet . - vágtam Alice szavába , miközben hevesen magyarázott valamit Edwardnak .
- Persze , ha gondolod én ..
- Ne haragudj . De jobb szeretném , ha .. - vágtam gyors a szavába , de amint sejtette , hogy mire akarok kilyukadni , bevetette a kölyök kutya szemeket .
Olyan aranyosan , és kérlelően nézett , hogy egy percre megsajnáltam , de aztán amint számba vettem a lehetőséget , hogy Ő tanítson , gyorsan elvetettem . Ki tudja , lehet , hogy kitalálná , hogy szünetekbe mennyünk el egy gyors vásárló túrára . Még a szőr is felállt a hátamon ettől a gondolattól .
- Alice .. nem akarlak megbántani , vagy ilyesmi ... - kezdtem magyarázkodni , de ekkorra már a szemei csak úgy csillogtak , és inkább boci , mint kutya szemek voltak .
- Hát nem is tudom .. - haboztam még mindig , ekkor már a szája széle is remegett , mintha sírni akarna .
- Rendben . De ha nem .. - befejezni sem tudtam , mert a nyakamba vetette magát , így teljes súlyával rám nehezedett , és hátra dőltünk az ágyban . Nevetve öleltem vissza , cserébe egy puszit kaptam tőle az arcomra .
- Alice , mit szólnál , ha elmennénk vadászni ? - jött be Jasper is . Komolyan , mint egy átjáró ház . Az embernek már nyugta sincs . Még beteg sem lehet .
- Remek . Egyébként láttam . - szaladt Jasper mellé .
- Igen ? Én meg hallottam , amit beszéltetek .
- Te is ? Itt az embernek nem lehetnek titkai se ? - kérdeztem hisztisen .
- Tudod Bella , akinek egy gondolat olvasó mitugrász is van a családjában ... - dörmögött át a szobán Emmett .
- Te csak törődj a magad dolgával . - morogtam az orrom alatt , bár tudtam , hogy meghallja .
- Épp azt csinálom . - nevetett fel , majd egy nagy bumm hallatszott a másik szobából .
- Na mi van ? Szét tőrt az ágy ? - kuncogtam halkan .
A többiekből is kirobbant a nevetés . Együtt kacagtunk , míg Emmett be nem robbant az ajtón , mérges arckifejezéssel .
- Én legalább széttöröm őket . Te hány ágyat iktattál már ki ? - húzogatta a szemöldökét perverz módra .
Emmett , és az idióta poénjai . - morogtam magamban .
Egyre jobban éreztem maga, így az emlékek is kezdtek vissza térni .
Mégis mióta vagyok itt ? Otthon kéne lennem . Jaj , most mit gondolhatnak anyuék ? Biztos nagyon idegesek . Úgy volt , hogy hétvégén kell haza mennem . És már hétvége van .
- Úr Isten . Haza kell mennem . - sikkantottam fel , majd nem törődve minden egyes fájó porcikámmal , kikeltem az ágyból . Kissé meginogtam , s gyorsan valami kapaszkodó után kerestem . Nem igazán tudtam , hogy kibe is kapaszkodok , csak megragadtam a textil anyagot , mikor éreztem , hogy hamarosan a földön landolok .
Sajnos ez sem állított meg a zuhanásban , mivel a textúra recsegve tiltakozott , majd mikor a padlóra zuhantam , a hang abba maradt .
- A fene egy meg . - mérgelődtem . Az "áldozatom" maradványát a kezemben szorongattam még mindig . Hallottam , ahogy mindenkiből kirobban a nevetés . Elvörösödtem , akár egy rák .
Nem néztem feléjük , csak dühösen próbáltam felkecmeregni a földről . Két fehér kar nyúlt értem , majd honomnál fogva felsegített.
- Hova siettél ennyire ? - szakadt az ajtóban a nevetéstől Emmett .
- Én .. csak haza . - hebegtem , majd gyorsan visszaültem az ágyra , a takarót pedig magam köré csavartam , ugyan is a "pizsamám" nem takart kellő képen .
- Igazán ? És ezt miért Jasper pólója bánja ? - fogta a hasát . Valószínűleg az egész ház az Ő nevetésétől volt hangos . Remek . Egyre jobb .
Lenéztem a kezembe maradt anyagra , majd Jasper cafatokra szakadt ingére . Nem maradt valami sok a pólóból , annyi biztos .
- Nem tehetek róla . Jasper pont rossz helyen állt . - villantottam feléjük egy mosolyt .
- És ezért így le kellett támadni ? Most nézd meg szerencsétlen gyereket . Így még Alice se teperte le soha . - tört fel belőle egy újjabb röhögő görcs .
- Sajnálom Jasper . - szabadkoztam . Jasper a pólóját nézte hitetlenkedve , majd sóhajtott egy nagyot , s rám nézett .
- Semmi baj . Emmettel meg ne is törődj . - legyintett , majd kivette kezemből a póló cafatjait.
Alice fagyottan állt Jasper mellet , jobban mondva fortyogott . Hitetlenkedve nézte a pólót , majd rám kapta tekintetét .
- Ez volt a legújabb pólója . Van fogalamad róla , mennyit kutattam ezért a pólóért ? - kérdezte enyhén hisztérikus hangon . Jasper csak megforgatta a szemét , és átkarolta feleségét , majd nyugtatólag egy csókot nyomott az ajkára .
Edward mellettem felkuncogott . Jaj , még meg sem köszöntem neki , hogy felsegített . Milyen buta vagyok .
- Köszönöm , hogy segítettél . - pirultam el . Ő cserébe megajándékozott egy féloldalas mosollyal .
- Na szóval Bella , hova siettél ennyire ? - brummogta Emmett .
- Szerinted ? Haza .
- Ugyan Bella , hisz vasárnap mész csak haza .
- De én még Jake-hoz is el akartam menni . - rágcsáltam az ajkaimat lehajtott fejjel .
- Az előbb még haza szerettél volna menni . - mondta Edward gúnyosan .
- Hát igen .. de ha csak holnap kell haza mennem ...
- Rendben . - sóhajtott Alice lemondóan . - De este vissza jössz . Mert meg lett beszélve Charlee-val , hogy itt alszol . És ha beköp valamelyik kutya , akkor nagy bajban leszünk . - nézett rosszallóan .
- Szavamat adom , hogy vissza jövök , és addig kínozhatsz , ameddig csak szeretnél . - emeltem esküre a kezem .
- Bella , jól gondold meg , hogy mit ígérsz . - vihogott fel Emmett .
- És te meg Alice , kíméletesnek kell lenned . - jött be az ajtón Carlisle .
Alice megforgatta a szemét , majd Jasperrel az oldalán kitáncolt , előtte még adott egy apró puszit az arcomra . Emmett és Rosalie is kiment , meg Edward , hogy Carlisle meg tudjon vizsgálni .
Vett tőlem vért , és szerencsémre kihúzta az infúziós izét a kezemből . A szívemet is meghallgatta , de nem a szokásos módon , inkább hagyatkozott a vámpír fülre . A kezemet és lábamat szorosan befáslizta , és megígértette velem , hogy kíméljem magam egyenlőre , mert a csuklóm kicsit megrepedt .
Miután kiment Alice beviharzott Rosalie-val , és segítettek elkészülni . Kikészítették a ruhákat , amíg elmentem zuhanyozni , majd mikor vissza jöttem felöltöztettek , és megcsinálták a sminkem . Persze , csak minimálisat raktak fel , de az nagyon jól sikerült . Rosalie gyorsan kivasalta a hajam , majd vagy húsz hajlakkot ráfújt .
- Rendben , kész vagyok már ? - nyafogtam , s lábammal türelmetlenül dobogtam a fürdő metlahiján .
- Mindjárt . Ne nyafogj annyit . A jó munkához idő kell . - sürgölődött Alice , majd valamit még a szemhéjamra kent . Mikor kinyitottam a szemem , mindketten velem szemben álltak , s csodálkozva néztek .
- Mi az ? Olyan hülyén festek ? - húztam a szám , majd felkeltem lassan , és a hatalmas tükör elé lépkedtem . A látványtól még a szám is tátva maradt . A lány a tükörben elképesztően szép volt .
Alice egy barack színű tunikát szervírozott nekem , a mellem alatt egy közepes vastagságú fekete öv húzódott , ami kiemelte karcsúságomat . A tunikához egy fekete feszülős csőnadrágot adott , amit egy magassarkú cipővel kombinált . Hajamat szög egyenesre vasalta ki Rosalie , Alice pedig natúr színűre festette ki szemeimet , számat . Az egész összeállítás nagyon tetszett .
- Ez én vagyok ? - kérdeztem tátott szájjal . Alice kuncogva mellém lépett , majd az államat feltolta hideg ujjaival , hogy csukjam be a számat . Rosalie halkan nevetgélt .
- Talán nem látod ?
- De .. csak ez mintha nem is én lennék . - motyogtam kábultan .
- Pedig te vagy . - bizonygatta Rosalie is .
- Nagyon tetszik . - karoltam át őket hirtelen . Mindketten felnevettek , és vissza öleltek . Kissé a mozdulat sor gyors volt , és a csuklómba bele nyilalt a fájdalom , mire halkan felszisszentem .
- Mondtam , hogy kíméletesen lányok . - mondta Carlisle az emeletről .
- Bocsi , Carlisle . - mondták egyszerre a lányok , miközben elengedtek . Ezen nevetnem kellett .
- Na jó , indulj Bella , mert estére vissza kell jönnöd . - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Alice.
- Igen, főnök . - szalutáltam , majd gyorsan felkaptam a telefonomat , kulcsomat , és fél perccel később már lefelé robogtam .
- Bella , az ország másik felében lehet hallani , ahogy közlekedsz . - kacagott fel Emmett .
- Hát , nem lehet mindenki olyan halk , mint ti . - mutattam körbe a szobába .
Elbúcsúztam mindenkitől , és megígértettem Carlisle-val , hogy óvatos leszek . Alice és Jasper is elment vadászni .
*.*
Először Jake házához mentem , de ott nem találtam senkit . Pár pillanatig tanakodtam , vajon hol is lehet , majd eszembe jutott bátyám háza . Biztos , hogy ott lesz . Ahogy én ismerem , a tévé előtt gubbaszt .
Gyors vissza szálltam a kocsimba , és kihajtottam Jake utcájából . Sebesen hajtottam bátyám háza felé , közbe egyre izgatottabb lettem . Elég rég találkoztunk már Jacobbal , és kezd hiányozni . Sam-ről meg ne is beszéljünk . Ha én nem hívom , vagy keresem , akkor magától nem képes oda jönni hozzám , vagy akár egy sms-t írni , hogy mi van vele . Megértem , hogy nagyon szerelmes . Na de ennyire ? Vagy talán már elfelejtett ?
Mikor oda értem , nagyon úgy tűnt , hogy nem csak Jake van itt . Kipattantam a kocsimból , majd befele kezdtem glavirozni . Jól gondoltam , nem csak Jake volt itt . Hanem az egész falka .
- Szia Bella . - mondták egyszerre , mikor a parányi konyhába értem .
- Sziasztok . - köszöntem fülig érő mosollyal . Jake oda sietett hozzám , gyorsan szájon puszilt , majd szorosan megölelt . Olyan jó érzés volt Jake forró karjaiba simulni .
- Te hol voltál ? Már vagy három napja nem tudok rólad semmit . - háborgott , miután elengedtük egymást .
Ajkamat harapdálva próbáltam valami hihető válasszal előállni .
- Sajnálom . Sok volt a tanulni valóm . - hazudtam könnyedén .
Felvont szemöldökkel méregetett , majd úgy döntött , nem faggat tovább . Megvonta vállát , majd behúzott engem is a tömegbe . Sehol nem láttam Sam-et és Jonathant .
- Nincsenek itt . - jelentett ki Jake , miután leült a székre , és az ölébe húzott .
- Hol vannak ?
- Utoljára Jonathan szobájába voltak . De lehet , hogy lementek a partra . - puszilgatott végig .
- Hmm . - mormoltam jólesően .
- És ki csinálta ezt a rahedli kaját ? - mutattam az asztalra . Tele volt minden finomsággal . Az ember ha csak rá néz , már meg éhezik . Vagy két tucat muffin volt , renget stake , üdítő , süti , és egyéb finomságok .
- Embry szülinapja van . És Sam úgy gondolta , hogy akkor főz egy keveset . - felelt Quil .
Na igen , ez Sam-re vall . Mindig nagyon szeret főzicskézni , és sürögni forogni .
- Boldog Szülinapot Embry . - köszöntöttem fel . A mosoly elterült az arcán , és megköszönte .
- Figyelj csak Bella , te is jössz vidámparkba ? - kérdezte , miközben egy muffint egy az egészben betömött a szájába , és lenyelte . Ezek nem szoktak rágni ?
- Miért is ne ? - mosolyogtam izgatottan .
A fiúk elpusztították a maradék kaját , utána pedig elmosogattam . Közben Sam és Jonathan is betoppant . Mielőtt elindultunk volna a vidámparkba , Sam-el még beszéltünk pár szót . Bocsánatot kért , amiért így elhanyagolt , és hogy nem jelentkezett . Persze , azonnal megbocsátottam neki . Nem tudnék rá haragudni , és ami azt illeti , ez nem csak az Ő hibája . Hisz én is az utóbbi napokban a Cullenek-el voltam elfoglalva .
Miután kész lettünk , mindenki elindult haza , mert Port Angelesben találkozunk majd , a park előtt . Persze Jake , Sam , Jonathan és én a saját kocsimmal megyünk .
- Jaj , siessetek már . - türelmetlenkedtem a kocsim mellett . Jake már bent űlt , már csak Sam-re és Jonathan-ra vártunk .
Türelmetlenül fújtam egyet , és beültem a volán mögé . Fél pillanattal később Jonathan sétált ki az ajtón , mögötte pedig Sam kullogott . Most azért is húzzák az agyam ! Pedig megígértem magamnak , hogy nem fogok türelmetlen lenni , de ez már nagyon idegesítő . Gyorsan rányomtam párszor a dudára , mire gonoszan elmosolyodtak .
- Türelem . - simított végig a karomon Jake . - Nyomtam egy puszit a szájára , és bekapcsoltam a zenét .
- Oké , indulhatunk . - szálltak be a kocsiba . Mikor csukódott az ajtó , már rá is léptem a gázra . Ami azt illeti , nem hiába siettem , hisz nekem estére haza kell mennem , különben Alice a fejemet veszi . Talán nem szó szerint , de ahogy Őt ismerem ..
Az utakon százhatvannal téptem , a többiek meg is jegyezték , hogy nem értik , hova sietek ennyire , és hogy azért még nem szeretnének meghalni .
Így kicsit visszább vettem az háromnegyedénél , és mindenki megkönnyebbült . Az egy órás útból csináltam félórásat .
Már mindenki a park előtt várt , izgatottan figyelték , ahogy leparkolok egy szabad helyre .
- Bella , többet nem ülök be melléd . - nyögtek fel kórusban , miután kipattantak a kocsiból .
- Még nem is mentem gyorsan . - mondtam fülig érő szájjal , majd Jake mellé siettem , és kézen fogva sétáltunk a többiek felé .
- Na .. végre . Mi tartott ilyen sokáig ? - panaszkodott Quil .
- Nem rajtam múlt . - emeltem fel kezeimet .
- Na ja . Ami azt illeti , fél órás volt az út , Bellának köszönhetően . - árulkodott barátnőm .
- Héé , ha siettek a háznál , akkor talán lassabban jöttem volna .
- Képzelem . - forgatták meg a szemüket .
A fiúk elmentek a pénztárhoz , és gyors megvették a jegyeket . Mikor beértünk , mindenki , akár az ötéves gyerek eszeveszettül kezdtek rohanni a játékok fele . Néhányan már olyan nevetségesen veszekedtek azon , hogy ki nyert , hogy szabályosan fuldokoltam a levegőhiánytól.
Én és Jake az óriás kereket céloztuk meg . Igazából mindig és tériszonyom volt . Jake biztatóan átkarolta a derekamat . Addig nem volt semmi bajom , amíg a kerék elindult , de amikor legfelülre éltünk , és megállt a kerék , szorosan kapaszkodtam Jake nyakába .
- Nyugi . - feszengette kezeimet . Mikor sikerült neki , gyorsan átkaroltam , és szorosan hozzá bújtam .
- Le akarok menni . - nyavajogtam a mellkasába .
- Ugyan már . Most egy darabig nem megyünk le , úgyhogy barátkozz a gondolattal , és a tájjal . simogatott nyugtatóan . Mélyeket szívtam Jake finom illatából , és lassan felnéztem rá . Fekete szemei csak úgy csillogtak a szerelemtől . Szorosabban bújtam hozzá , mire arcával közelíteni kezdett . Ajkait szorosan rátapasztotta enyémekre , és finoman ízlelgette azokat . Édes csókjától teljesen eltűnt a félelmem , és el is felejtettem , hogy tulajdon képen egy óriás keréken vagyunk , ráadásul az még meg is állt legfelül . Egy hevesebben kezdtük csókolni egymást . Keze lassan lefele kezdtek araszolni karomról . Le egészen a combomig , majd azon végig simított . Karommal szorosan átfontam nyakát , és közelebb húztam . Nyelv őrült táncot járt , közben már azt hittem , hogy spontán öngyulladás végez velem .
Gyors nyomott még egy utolsó puszit a számra , majd eltávolodott , de kezeit továbbra is a combomon pihentette .
- Hmm . - sóhajtottam jólesően , majd vállaira hajtottam a fejem .
- Szerintem is . - pihegett , és hallani lehetett a hangján , hogy mosolyog . Közben egy merészebbül kukucskáltam lefele . A szédülésem egyre jobban kezdett abba maradni , így kissé bátran néztem messzebbre . Megkönnyebbültem , amikor a kerék elkezdett ismét forogni , így egyre közelebb kerültünk a szilárd talajhoz .
- Na milyen volt ? - kérdezte Sam , miután kiszálltunk a kocsiból .
- Nem is volt olyan rossz . - somolyogtam , majd rákacsintottam Jake-re .
- Akkor mi is megyünk . - kezdte el húzni Jonathant felé , mi pedig Jake-el elindultunk a dodgem felé . Már messziről lehetett hallani , ahogy a falka nagy része hangosan nevetgél . Mikor oda értünk , nem ért csalódás . A fiúk nevetgélve lökdösték egymást a kocsikból , néhányan felháborodottan hajtottak , és igyekezték elkapni a másikat .
- Biztos , hogy mennyünk ? - kérdezte Jake bizalmatlanul méregetve a kocsikat .
- Persze . Gyere már , jó móka lesz . - győzködtem , közben nagy nehezen , de elráncigáltam az egyik kocsiig . A dolgozó adott egy zsetont , és megkért , várjuk meg , amíg a többiek végeznek . Mikor lejárt az idő , a fiúk felháborodottan néztek a kezelőre , és bejelentették , hogy mennek még egy kört . Mi is beszálltunk , persze mind a ketten külön kocsiba , hogy izgisebb legyen . Mikor elindultunk , mindenki engem célozott meg , s nem győztem menekülni . Annyiszor jöttek belém , hogy csak forogtam , mint a ringlispil .
- Héé . - mordultam fel , mikor Jake belém jött . Cserébe csak elvigyorodott , és vagy még hússzor belém jött .
Azért , én is rendesen adtam nekik . Vissza adtam a kölcsönt , csak kicsit erősebben mentem beléjük . Sajnos , hamar letelt az idő , és nem volt időm a teljes bosszúra .
- Mennyünk kajálni . pattant ki mindenki a kocsiból .
- De hisz nem rég ettetek . - hitetlenkedtem , közben Jake felé siettem .
- És ? - kérdezték nevetve , mire megcsóváltam a fejem .
Rengeteget ettek . Csak néztem , hogy tud ennyi minden elférni bennük . Oké , farkasok , farkas étvággyal , na de ez szerintem még egy farkasnak is sok .
- Hova fér ennyi kaja ? - kérdeztem , mikor már vagy a tizenötödik hamburgert nyomták be .
- Hát a gyomromba . - paskolta meg a hasát Paul , közben jó nagyokat harapott a hamburgeréből . Megforgattam a szemem , és Sam mellé sétáltam .
- Ezek mindig ennyit esznek ? - böktem a srácok felé .
- Nem . Általában többet . - vigyorgott teli szájjal .
Jesszus . Még ennél is többet ?
- Na és mond , hogy álltok Jonathannal ?
- Hát .. megvagyunk .
- Jaj , csak ennyi ? Megvagytok ?
- Na jó , igazából , lassan .. már ... szóval .. - harapdálta ajkait rák vörösen . Nem értettem , miről is beszél , de mikor lehajtotta a fejét , kezdtem kapisgálni .
- Már ott tartotok ? - vontam fel a szemöldököm .
Nem válaszolt , csak szégyenlősen lehajtott fejjel bólintott .
- De ezt ne mond el senkinek . - nézett rám szúrósan .
Mosolyogva bólintottam . Egyébként is , ugyan kinek mondanám el ? Cullenek-et nem hiszem , hogy érdekelné . Jake se kíváncsi bátyja magán életére , a falka többi tagja sem . Anyu és apu nem hiszem , hogy díjazná ezt a témát , más meg nincs , aki ismerné a bátyámat is .
- Na , együnk vattacukrot . - állt fel Seth , és megindult a vattacukros felé . Hmm , ez nem is rossz ötlet .
- Én is kérek . - kiabáltak a többiek .
- Hé , Seth . Légy jó kisfiú , és hozz nekem is . - kiabált Jake is utána . Komolyan , ilyen lusta népséggel még nem találkoztam .
Elindultam Seth után , hogy szegénynek ne kelljen egyedül cibálni a sok vattacukit .
- Segítek . - vettem el tőle vagy hat darabot . Ekkor egy gonosz ötlet jutott az eszembe , talán gyerekes , de laglább tanulnának belőle , hogy ne mindig mást kérjenek meg mindenre .
Gonosz mosollyal az arcomon indultam meg vissza , közben átgondoltam , ki is érdemelné meg a bosszúmat . Végül Jake , Paul , Quil, Embry , és Jonathant választottam . Először Jake-hez indultam , és hátulról közelítettem meg . Persze jöttömre hátra kapta a fejét , mire én azonnal a képébe nyomtam a vattacukrot . Mindenki felnevetett Jake képén . Olyan buta fejet vágott , hogy le kellett volna fényképezni . A többiek azt hitték , hogy megússzák . Mikor Paul-ra került a sor , akkor is még nevettek , kivéve persze az érintett személyt , és Jake-t , mivel Ő már túl esett rajta , és inkább együtt érzett vele . Quil-en is nevettek , viszont mikor már Embry és Jonathan következett , mérgesen néztek rám , miután túlestek a "baleseten" . Igazából elég könnyen ment . Paul-t szándékosan csináltam . Quil "rosszkor fordult meg " . Embry gyorsan akarta kivenni a kezemből , és Jonathannál "megbotlottam" .
- Bella . - morogták dühösen , közben az arcukról vakarták a ragadós vattacukrot .
A többiekkel jót nevettünk képük láttán . Sam elő kapta a fényképező gépét , és mindenkit lefényképezett minden szemszögből . Magamnak közben kiosztottam pár piros pontot , és össze pacsiztam magammal .
- Bella , te kész bosszú álló csaj vagy . - jött mellém Sam , és elkezdte mutogatni a jobbnál jobb fotókat .
- Igen , tudom . - nevettem fel , mire mindenki mérgesen nézett rám .
- Az én csajom . - sóhajtott Jake .
- Az én húgom . - jegyezte meg Jonathan is .
- Látszik , hogy rokonok vagytok . - mondta bosszúsan Paul.
- Na , most mi a baj Paul ?
- Az , hogy nem értem , miért kaptam . - füstölgött még mindig . Karjait össze fonta melle előtt , és dühösen méregetett .
- Mert szegény Seth-et kértétek meg , hogy hozza ide . - magyaráztam nekik lassan .
- Köszi Bella . - vigyorgott Seth , és elkezdte enni a vattacukrot .
- Rendben . Akkor Jake , hozz te . - szólt Embry .
- Hozzam én ?
- Inkább megyek én . - ugrott fel gyorsan mindenki .
- Nahát Bella , te aztán tudod , hogy neveld őket . - mondta elismerően Sam . A fényképező gépet elrakta a táskájába , majd leült Seth mellé .
- Mit mondhatnék . - vontam vállat .
A nap további részében mindenki saját maga ment el valamiért , velem meg tartották a két lépés távolságot . Persze ez Jake-re és Sam-re nem igaz . Rengeteg mindenre felültünk , lőttünk célba is , ami nekem sajnos nem sikerült , de Jake-nek igen . Az ajándéka egy hatalmas kutyus volt , ami inkább farkasra hasonlított . Persze nekem adta , aminek nagyon örültem . A nap végére kezdtem álmos lenni .
- Haza kéne mennem . - nyomtam el egy ásítást .
- Rendben , kikísérlek . - ajánlotta , majd elkezdett kifelé húzni . A farkasomat a kezemben szorongattam . Puha bundája melegített .
Jake elvette tőlem a kulcsot , és kinyitotta az ajtót . Segített beszállni , majd becsukta mögöttem az ajtót . A farkasomat magam mellé raktam . Gyors gyújtásra raktam a kocsit , és lehúztam az ablakot .
- Jól éreztem ma magam . - nyomtam puszit szájára . Bele mosolygott a csókunkba .
- Én is .- suttogta , miután elváltunk egymás ajkaitól .
- Mond a többieknek , hogy üdvözlöm őket .
- Megmondom . - nyomott utoljára puszit a számra , majd eltávolodott az autótól , hogy elindulhassak . Beindítottam a motort , majd egy szempillantás alatt kitolattam . Jake integetett , én pedig dudáltam neki egyet .
A haza felé vezető út szörnyen unalmasan telt . Erőm nem igazán volt , hogy gyorsabban mennyek a kelleténél . Fáradt voltam , és minden porcikám fájt . Talán még is csak jobb lett volna , ha az ágyban maradok , és megkímélem magam az ilyes fajta programoktól egy darabig . De olyan jól éreztem magam . És már Jake is szörnyen hiányzott , Sam-ről meg ne is beszéljünk. Hisz , Ő a legjobb barátnőm . Vagy .. még se ? Eddig még soha nem csináltam olyat , hogy kétségbe vonom Sam iránti barátságomat , de most valahogy még is úgy érzem , hogy nincs mindig mellettem . Persze , most is nagyon szeretem , de mindig én keresem fel , én megyek hozzá . Soha nem jut eszébe , hogy valahova elhívjon , akár beszélgetni egy jót , akár vásárolni , vagy csak egy csajos napra . Amióta ott van neki a bátyám , mintha el is felejtett volna . Fájt rá gondolnom , hogy talán Ő soha nem szeretett annyira barátként , mint én Őt . Talán egyszerűen csak nem akart megbántani . Vagy még saját maga is azt hitte , hogy én vagyok a legjobb barátnője , de mikor jött neki Jonathan , ez az érzés elmúlt , és mára már Ő is belátja , hogy ez tévhit volt .
Bella , hallod te magad ? - tértem gyorsan észhez . - Honnan tudsz ekkora baromságokat összehordani ? Hisz tudod , hogy szeret . Akkor miért kételkedsz benne ? - szidtam magam . Be kell , hogy valljam , ennek a felemnek igazat kellett adnom . Mivel nem akartam saját magammal vitába keveredni , így magamra hagytam a dolgot . Oké , lehet , hogy ez egy cseppet hülyén hangzik , de ha össze vesznénk .. hát hogy is mondjam , nagy lenne oda bent a felfordulás . Na , nem mintha most nem az lenne . Ebben az egy hétben többször éreztem magam skizofrénnek , mint eddig életemben összesen . Két énem folyton csak viaskodik egymással , és általában mindig az önző felem nyer . Még magam sem tudom , hogy lehet ez . Ha valaki hallana ilyenkor , azt hinné , begyogyóztam . Néha már én is eljátszok a gondolattal .
Mint például most .
Nem tudom , hogy mikor , és hogyan érkeztem meg , de arra lettem figyelmes , hogy a Cullen ház előtt állok . A kezemben szorongattam farkas-jake-t - mert ez lett a neve - , és a ház felé igyekeztem . Nem tudtam eldönteni , hogy kopogjak , vagy ne . Helyzetem Alice könnyítette meg , aki azonnal kirobbant az ajtón , és a nyakamba ugrott . Amilyen hirtelen tette ezt a mozdulatot , olyan hirtelen engedett is el . Az orrát ráncolta , közben hátrébb lépett pár métert .
- Most meg mi van ? - kérdeztem zavarodottan . Tényleg nem értettem , hogy mi a baja ?
- Kutya szagod van . - fintorgott egyet .
- Hát akkor Belluska , maradj kint , és szellőztesd ki magad éjszakára . Nem szeretjük a kutyusokat . - dörmögte Emmett a nappaliból . Egy nagy puff hallatszott , aztán egy "Aú" .
- Köszi Rose . - kiabáltam be , bár feleslegesen , hisz ha suttogok , akkor is meghallja .
- Nincs mit . - jött a válasz .
- Gyere csak be Bella . - mondta Esmeé kedvesen . Fáradtan kullogtam be a nappaliba , majd leültem Emmett mellé .
- Nahát , szia Jacob . - simogatta meg a farkasomat . Közben gügyögött neki , és fura pofákat vágott .
- Nahát , bemutatod nekünk a barátod ? Ez igazán rendes . - nézett fel rám Emmett komolyan . Mindenki nevetni kezdett , még én is kuncogtam halkan .
- Na és mond csak , szoba tiszta ? Vagy elvigyem sétálni ? - kérdezte komoly tekintettel . Ekkor mindenkiből kirobbant a nevetés .
- Most mi van ? Esme tuti nem örülne , ha bekakilna . - kontrázott rá Emm .
- Persze , ha szeretnéd , akkor elviheted sétálni . Rajtam ne múljon . - kacagtam , közben már a hasamat fogtam.
- Tulajdon képen honnan van ? - kérdezte Alice és Edward .
- Kaptam Jake-től . Voltunk vidámparkban , és ezt lőtte nekem . - mondtam , közben bele szagoltam a farkas bundájába . Pont olyan finom illata volt , mint Jake-nek .
- Szóval , ez Jake fia . - állapította meg Emmett .
- Nem . Ez a testvére . - szólt közbe Jasper is . Lehuppant az egyik fotelbe , Alice-t pedig maga mellé húzta , majd átkarolta feleségét .
- És még is honnan veszed , hogy a testvére ? - vonta fel a szemöldökét Emmett , közben még mindig a farkast simogatta . Megforgattam a szemem , csak úgy , mint Alice és Rosalie .
- Onnan , ahonnan te azt , hogy a fia . - közölte Jasper .
- Aha . Szóval nem is a testvére . - rikkantott fel Emmett , majd elvigyorodott . Jasper is vigyorgott , mint a tejbe tök .
- Nem ezt mondtam .
- De akartad . - kuncogott fel Emmett .
- Mi az , talán te is gondolat olvasó vagy ? - vonta fel szemöldökét Jasper .
- Ha az lennék , akkor se pont a te fejedben turkálnék . Túl sok ott a perverzivitás . - közölte Emmett . Azt hittem , leesek a kanapéról , mikor ezt mondta .
- Bagoly mondja verébnek . - csóváltam meg a fejem , majd lassan felálltam , és elindultam az emelet felé .
- Na , hova viszed a kutyust ? - háborodott fel Emmett .
- Lefektetem aludni . Fáradt ! - szóltam vissza . Gyors felmentem abba a szobába , amelyiknek kórház kinézete van . Viszont , amikor beléptem , már épp akartam vissza fordulni , és megkérni Alice-t , hogy mutassa meg azt a szobát amelyikben voltam , ugyan is teljesen más volt . A kórházi ketyerék eltűntek , helyüket átvetteék a bútorok , és a modernnél modernebb dolgok . A falnak nem fehér , hanem gyönyörű halvány kék színe volt . A parketta homok színű volt , és az a kórházi ágy is eltűnt . Helyér egy hatalmas francia ágy került . Az egész szoba nagyon ízléses volt .
- Oké , és én hol alszok most ? - fordultam Alice felé , ugyan is tudtam , hogy ott van . A kis pukkancs kirobbanó kedvében volt . Rosalie halkan felkuncogott . Ő mikor került ide ?
- Bella , ezt a szobát neked alakítottuk át . Mivel úgy gondoltuk , hogy nem ez lesz az utolsó alkalom , hogy itt alszol . És Esmeé is nagyon szeretett volna végre rendezkedni . Így kapóra jött. Szóval , ez a te szobád . - mondta Alice boldogan , mire engem mérhetetlenül elöntött a hála , és a szeretet . Azonnal a lányok nyakába vetettem magam , és szorosan magamhoz öleltem őket . Hideg bőrüket már teljesen megszoktam , így már fel sem tűnt .
- Jaj , annyira köszönöm nektek . És neked is Esmeé . - mondtam , miután elengedtem őket .
- Nagyon szívesen . - mondták mind a hárman egyszerre .
- Gyere , megmutatom a gardróbod . - húztak be a lányok . Gondolhattam volna , hogy Alice mindjárt a gardrób felé irányít .
- Úr Isten ! - kerekedtek ki a szemeim , mikor Alice sarkig tárta a gardróbom ajtaját . Tele volt ruhákkal . Cipők , csizmák , magassarkúk , szabadidők , pizsamák , sálak , sapkák , kabátok , szoknyák , polók , miniruhák , nadrágok , cicanadrágok , és még sok más sorakozott a polcokon.
- Nekem minek ennyi ruha ? - kérdeztem hitetlenkedve , közben beljebb sétáltam , és alaposan szemügyre vettem az egészet . Be kell , hogy valljam , nagyon tetszettek a ruhák , de ezt nem fogadhatom el .
- Ez még nem is olyan sok . - legyintett Alice .
Rengeteg kiegészítő volt . Szebbnél szebb ékszerek sorakoztak az ajtó melletti kis polcon .
- Én ezt nem fogadhatom el . - ráztam a fejem . Vissza sétáltam Alice mellé .
- Miért nem ? - kérdezte szomorúan .
- Mert .. mert ez nagyon sok . És meg sem érdemlem . -hajtottam le a fejem .
- Dehogy nem . - tiltakoztak hevesen.
- De ..
- Nincs de . - szakított félbe Alice ellent mondást nem tűrő hangon .
- Köszönöm . - mondtam hálásan , majd ismét megöleltem őket .
Miután elengedtük egymást , magamra hagytak , hogy nyugodtan öltözzek át , és zuhanyozzak le . Jól esett a forró zuhany . Ellazított , és teljesen kikapcsoltam . Mérhetetlenül boldog voltam a mai nap után .
Gyorsan kiszálltam a tus alól , és szárazra töröltem magam . Felkapkodtam magara a pizsamát , majd leindultam a többiekhez , hogy jóészakát kívánjak nekik .
- Pont jókor jössz Bella . - mondta kedvesen Esmeé , mikor leértem . Az orromat finomabbnál finomabb illatok csapták meg . - Készítettem neked vacsorát . - mondta melegen .
- Jaj , köszönöm . - hálálkodtam , majd gyorsan puszit nyomtam az arcára . Boldogan elmosolyodott , és beindult a konyhába . Követtem az illatokat , majd leültem a pulthoz . Esmeé staket sütött nekem , krumplival . Isteni illata volt .
- Egyél csak , ahogy Alice-t ismerem , mindjárt jön téged boldogítani . - kuncogott , majd kisétált a konyhából . Neki estem a finom ételnek , és csak ámuldoztam , hogy milyen jól tud főzni egy vámpír , akinek nincs is szüksége ételre , és még csak meg sem kóstolja azt .
- Bella , figyelj csak , mikor akarsz holnap haza menni ? - pattogott be Alice a konyhába . Már vártam , hogy mikor fog zaklatni .
- Ha nem zavarok , akkor délután . - motyogtam halkan .
- Jaj , persze , hogy nem zavarsz ! - ült le mellém .
- Remek . Na és , mit tervezel holnapra ? - kérdeztem , majd egy újabb falat húst szúrtam fel a villámra .
- Hmm , egyenlőre titok . - ködösített , mire azt hittem , meghalok a kíváncsiságtól .
- Olyan gonosz vagy . - háborogtam , és durcásan belapátoltam a maradék ennivalót . Alice csendben figyelt , közben végig undorodva méregette az ételt .
- Mi az ?
- Semmi . Csak .. olyan undorító szaga van annak az izének . - mutatott a húsra , és a krumplira.
- Tényleg , szerintem meg nagyon finom . - dőltem hátra a székben jóllakottan , közben a hasamat kezdtem simogatni körkörös mozdulatokkal . Alice felkuncogott , majd felpattant a székről .
- Ha ettél , akkor szerintem jobb lesz , ha lefekszel aludni . Késő van , és holnapra erőt kell gyűjtened . - kacsintott , majd felhúzott a székről , és egészen a nappaliig rángatott .
- Köszönöm Esmeé az Isteni vacsorát . Nagyon ízlett . Jóét . - nyomtam el egy ásítást , majd felbattyogtam az emeltre . Beérve a szobámba fáradtan ledobtam magam az ágyra , nyakig magamra húztam a takarót , és lassacskán elnyomott az álom .
.jpg)
